Miért van az, hogy másokat már a semmiért agyondicsérnek, az én teljesítményem viszont nem érdekel senkit?
Most itt konkrétan az év végi bizonyítványokról jutott eszembe a kérdés (bár mondhatnék más példát is, ez a legegyszerűbb): most fejeztem be a harmadikos gimis évemet, kitűnő eredménnyel. De az eddigi 11 év alatt nem volt 4.7 alatt az átlagom, általánosban kb minden második évben kitűnő voltam. A szüleim természetesnek veszik, hogy jó tanuló vagyok, így eddig a legnagyobb ajándékom egy fagyimeghívás volt. -.-" Félreértés ne essék: nem követelek magamnak drága jutalmakat, meg ilyenek, csak egy kis elismerést... Mások a három egészes átlagukkal már általános iskolában saját lovat kapnak - én meg amikor jövök haza az évvégi ünnepségről, el vagyok intézve egy "jólvan ügyes vagy"-gyal és már megy is vissza tévézni.
Nem arra vagyok mérges, hogy pont én nem kapok semmit, mert tudom, hogy pénzbe kerül, és hát az sajnos nem vet fel minket :S De a többiek hogy gondolják? Hol van itt a küzdeni akarás...? Ha már mindent megkapnak csak azért, mert nem lógott minden nap a suliból, akkor mi értelme lenne neki jó elérni valamit az életben?
Szia!
Nos, igen..
Jól látod ezt a helyzetet.. Én is mindig így jártam ahogy te, de velem ellentétben, tesóm, háromas átlagot ért el.. Ami nagyon bennem maradt, az az, hogy öcsém azért kapott egy kerékpárt (6-7 éve 47000 Ft), hogy olvassa el az Egri csillagokat..
De volt osztálytársam, hogy külföldi utat kapott, hogy meglett mindenből legalább a kettese..
De!!!!
Ott a különbség, hogy az akkori osztálytársam albérletbe lakik, nem tanult tovább, és csak szenved a munkahelyén..
Én elvégeztem a főiskolát, amit végig a szüleim támogattak nem kis erőfeszítéssel, majd férjhezmentem, amiből majd 2 milliót fizettek ki a lakodalomra, majd kaptam egy házat, ahol élek, és hozzásegítettek egy nagyon jó munkához, mert szerencsém volt, és mert mindenhova csak érdekeltséggel lehet bejutni... Bentmaradni, meg csak biztos tudással!!!
És látod, neked is lehet nagyon boldog életet.. Tudod mit mondok, most inkább tanulj, küzdj, és bízz a szebb jövődben. Hidd el, boldogabb leszel attól, hogy a leendő családod jó körülmények között tudod nevelmi, mint, hogy kaptál volna egy lovat...
remélem érted, miről beszéltem....
Fel a fejjel, és gartula az érdemjegyeidhez..
Gratulálok! Tavaly én is 11.-et végeztem, szintén kitűnővel, csak tesiből voltam felmentve, abba rubrikába mt. került. Anyám azzal ment körbe mindenhol, hogy 4,9-es átlaga lett a gyereknek, én meg néztem tök értetlenül, hogy 4,9? Az 5 egész... aztán megkaptam, hogy hát tesiből nem vagy az... Mert persze én tehetek arról, hogy rossz géneket örököltem és minden bajom van...
Gratulálok a teljesítményedhez! Sikeres érettségit jövőre!
Amúgy nekem is meglesz mindenem, hogy ne kelljen dolgoznom egyetem mellett... ezért csak hálás lehetek nekik. Inkább ez, mint évente egy komolyabb ajándék...
Áhh.. tudom miről beszélsz :S Nálunk is természetes volt, h jól tanulok, diplomát szerzek, stb. Ha 5-öst kaptam: "jó, hát mi mást kaphattál volna", " te úgyis mindig 5-öst kapsz", "igen, mert neked könnyen megy", stb.. Még a tanáraim is: 1 db 4-esem volt a bzizmben általában, a többi 5-ös, azaz nem, mert szorgalomból mindig 4-est adtak :( Aki meg elérte a 4,0-t, annak általában 5-öst. Ki érti ezt? Most év végén meg kellett menni gratulálni a rokonokhoz, mert a gyerek elérte a 4,3-at (a tavalyi 2,9-hez is kellett :)).
De szerintem hosszú távon te jársz jól, mert lesz tudásod, diplomád az élethez :) :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!