Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Annyira elegem van már belőle,...

Annyira elegem van már belőle, hogyan tudnám elérni, hogy rájöjjön mit veszít?

Figyelt kérdés

Jártam egy fiúval, soha senkivel nem voltam/vagyok ennyire egy hullámhosszon, mint vele. Mások visszajelzései alapján én is illik hozzá, jó hatással vagyok rá.


Amikor összejöttünk először aranyos volt, aztán elrontottam, de 1 év után újra összejöttünk. Akkor is gyerekek, összeköltözés, stb. Majd ahogy durvább lett a munkája, és kezdett kikészülni, úgy lett f.sz velem is. Decemberben még kétszemélyes ágyakat nézegetett, majd hagyott volna kint megfagyni, amikor lementem hozzá 300 kilométerrel arrébbról. Aztán szakított velem neten keresztül. Azt mondta van még esélyem, aztán azt, hogy nem, aztán hogy fontos vagyok neki, de nem tudja mennyire, nem bízik bennem, nem vagyunk egy szinten. Utána volt, hogy két hétig nem szóltam hozzá, és közben az ő városában kaptam állást.


Amikor ezt megtudta, hogy a nővérével testvéri kapcsolatban vagyok, és nála aludtam mikor lakást néztem rámírt, hogy gratulál a munkámhoz. Utána aranyos volt, beszélgettünk, játszottunk. Kihagytam a srác stílusát.


Nagyon makacs, nehéz ember, akinek van pár jó napja, de ha naponta érdeklődöm felőle az agyára megy. Ő a nővérével is 2-3 hetente tartja a kapcsolatot, az apjához is alig szól, pedig ott lakik a szomszéd szobában. Nincsenek barátai, az ismerőseit akkor keresi, ha kell neki valami. Ilyen szempontból én tapadós vagyok, keresem a társaságát, szeretem amikor normális, jól kijövünk.


Folytatom, hogy leköltöztem ide, majd a hét elején elmentem vele vezetni. Beültem hozzá, figyeltem, amikor az oktató kiszállt bátorítottam, mondtam mire figyeljen. Utána visszahallottam, illetve a srác is mondta, hogy miattam ment neki olyan jól, mert ott voltam, ezt az oktató is mondta. Ezután meghívott hamburgerezni, sétáltunk, beszélgettünk. Majd kedden is hívtam, akkor még bírta, bár amikor a segítségét kértem mondta, hogy kicsit gondolkodnom kellene, ésszel kellene segítséget kérnem (pitiáner dolog volt). Akkor még beszélt arról, hogy közös munka, mert lehet itt az én munkahelyemen lenne neki egy jobb állás, mert a mostani munkahelyén kikészítik, illetve van egy általam elvállalt munka, amiben felajánlottam, hogy segítsen, tanul is, és felezzük a pénzt.


Tegnap is felhívtam, hogy sütöttem, ma vinnék neki, mikor ér rá... hát nem tudja meddig dolgozik, meg zaklatom azzal, hogy minden nap felhívom, miért mondja el az amúgy is borzalmas napját, beszélünk a semmiről, illetve játszani is azért nem játszik velem, mert béna vagyok, neki abban van tapasztalata, nekem másban. Ja igen, 14 éves kora óta a gép a legjobb barátja, a legmozgalmasabb napján dolgozik, játszik, alszik.


És már elegem van belőle. Ha van munkája azért vagyok szar, mert a kevés idejéből elrabolok azzal, hogy keresem, és érdeklődöm felőle, mert neki 2 hetente 1 beszélgetés elég... ha nincs munkája akkor azért hisztizik, mert nincs, és nem tudja hasznosan eltölteni, bedepizik. Akkor is hiába megyek át hozzá, vagy hívom fel, azt mondja a süti nem teszi boldoggá, neki pénz kell meg munka.


De azt nem veszi észre, hogy nyalom a s.ggét, komolyan 2 éve játsszunk ezt... hibáztam, de mindenki azt mondja, hog y az csak kifogás, mert akkor közös életet se tervezett volna velem mikor újra összejöttünk. Mindenki szerint jaj annak, aki a felesége lesz, mert sokat fog sírni. Komolyan a legtöbb pasi összetenné a kezét, ha ilyen barátnője lenne, és ez most nem beképzeltség. Igyekszem bevonni a dolgaimba, viszonylag jól is nézek ki, nem vagyok plázacica. A nővére nagyon szeret, meg úgy az egész családja, csak ő ilyen... ha jó napja van akkor nagyon jól elvagyunk, de utána én vagyok a rossz, velem nem lehet kijönni, és nem fogom fel, hogy hagyjam békén...


Annyira elegem van már, hogy töröm magam, munkát igyekszem neki találni azt remélve, hogy hátha akkor megbecsül, és lehiggad, de mintha fel se fogná, hogy segítem... nélkülem reménye se lenne, hogy elmehet onnan... Tudom, hogy el kellene felejtenem, igyekszem, de mikor már túl lennék rajta jelentkezik, és beszélünk, és aranyos... mivel szinte már családtag vagyok, így megszakítani nem fogom a kapcsolatot, illetve szeretnék neki segíteni, nem tudom miért... talán mert remélem, hogy egyszer rájön, hogy értékes ember vagyok...


Kérlek írjatok minél többet, jó lenne ezt kibeszélni, már az is jó volt, hogy kicsit kiírhattam... és aki elolvassa, és értelmesen válaszol is, annak is köszönöm.


2012. máj. 24. 07:05
1 2 3
 21/30 A kérdező kommentje:

#18

Neki semmilyen társ nem kell... azért nem kellek neki, mint társ, mert foglalkozni kell velem... a szexet is kötelességnek tekintette, nem kikapcsolódásnak, azzal volt a gond... nem ment neki, és nem azt tartotta elsődlegesnek... ha jó pillanatában másznék rá most is megtörténhetne, de neki ritkán van... ahogy beszélgetéshez való kedve...

2012. máj. 24. 10:13
 22/30 A kérdező kommentje:
És ezt azért hangsúlyozom, mert szeretném nem azt hinni, hogy én vagyok a szar, hiszen ha nem jöttem volna be neki, nem is jött volna össze velem... ő minden felesleges teher alól kihúzza magát... csak abból nem, amiből hasznot lát...
2012. máj. 24. 10:20
 23/30 A kérdező kommentje:
Mert amikor még együtt voltunk volt olyan, hogy rám mászott, és mondtam, hogy most ne, majd holnap... erre közölte, hogy vagy most, vagy nem egész hétvégén, mert neki most van kedve...
2012. máj. 24. 10:31
 24/30 anonim ***** válasza:

Na és ez nem azt jelenti hogy csak azt teszi amiből hasznot lát?

Ez is példa volt arra hogy kihasznált...és csak saját magára (ergo hasznára) gondolt....


Folyamatosan olyan példákat hozol fel amiből a vak is látja hogy te nem jelentettél / jelentesz neki semmit...

2012. máj. 24. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/30 anonim ***** válasza:
100%

Mit látsz ebbe a kapcsolatba?


Ő nem szeret téged, és te se szereted őt. Mire jó az a komédia, amit egymással játszotok?

Ha szeretek valakit, akkor nem úgy fogalmazok, hogy értékes embernek tartom, vagy valami hasonlót írtál.


Úgy gondolom, hogy abszolút nem vagy rendben magaddal, mint ahogy ő sem önmagával. Ha ez nem így lenne, akkor már rég nem kapaszkodnátok egymásba csak azért, hogyha megkérdezik mondhassátok van valaki.


Ha okos vagy, hagyod az egészet, és nem keresel egyenlőre új társat addig, amíg rá nem jössz és tisztán nem látod, hogy hol rontottad el a dolgokat. Ne csak az Ő hibáit keresd, mert mindenkiben fogsz találni. Először a sajátjaiddal legyél rendben, aztán jöhet a másik fél.

2012. máj. 24. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/30 A kérdező kommentje:
Tetszik, hogy azt írjátok, hogy a hibáit keresem. Tisztában vagyok velük, de elfogadom így. Nem ez az ideális? Az, hogy kiakadtam, mert egy bunkó, az természetes. Meg az is tetszik, hogy nem jelentek neki semmit... ha így lenne már rég elküldött volna a francba... illetve nem tenne apró dolgokat... meg csak velem lenne bunkó. Mind1, kár is volt feltennem a kérdést, én jövök ki szarul, én vagyok a szemét mert úgy szeretek valakit, ahogy van.
2012. máj. 25. 07:22
 27/30 anonim ***** válasza:
100%
vaksi és naiv vagy....
2012. máj. 25. 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/30 anonim ***** válasza:
100%

Miért lennél szemét?

Azt ne mondd, hogy neked ez a kapcsolat így jó, ahogy van, hogy ez boldoggá tesz, ezt várod el egy kapcsolattól.

Nyilván nem, különben nem írtál volna ki kérdést. Én csak azt nem értem, hogy miért hagyod, hogy így bánjon veled? Ja hogy mással is így bánik?! Akkor innentől ez a természetes? Olyan messziről kerülném az ilyen embert, ahogy csak lehet. De ha neked ez kell, akkor legyen. Nem is értem miért írtad ki a kérdést, ha neked ez így megfelel és nem tudod elfogadni, hogy próbáljuk felnyitni a szemed. De te tudod..

2012. máj. 25. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/30 anonim ***** válasza:
100%

Sok itt az ellentmondás.

Azt írod, hogy úgy fogadod el, és úgy szereted Őt ahogy van.

Szerinted ha ez így lenne, akkor nem lennél boldog mellette? De igen. Azonban ez nincs így. Kizárólag magadat csapod be, az álszenteskedéseddel.

Ha a hibáival együtt szeretnéd, akkor a kiírt probléma nem létezne, hiszen el tudtad volna fogadni, és természetes dologként kezelnéd.

2012. máj. 25. 09:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/30 A kérdező kommentje:

Ha a hibáival együtt szeretném... attól, hogy elfogadom azt, hogy ő milyen, és tolerálom, nem azt jelenti, hogy mindig meg tudom tenni. Amikor én adok, és semmit nem kapok vissza, akkor kibukok...

Az utolsó előtti írta, hogy miért akarok vele lenni. Mert amikor meg normális, akkor tényleg normális. Annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy hihetetlen... most, hogy itt vagyunk egy helyen, előbb utóbb eljön az is, hogy félszavakból megértjük egymást...

Szóval elfogadom úgy, ahogy van, csak hozzá sok türelem kell, és nem úgy viselkedik sokszor, mint egy 24 éves felnőtt ember.

2012. máj. 27. 09:30
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!