Annyira elegem van már belőle, hogyan tudnám elérni, hogy rájöjjön mit veszít?
Jártam egy fiúval, soha senkivel nem voltam/vagyok ennyire egy hullámhosszon, mint vele. Mások visszajelzései alapján én is illik hozzá, jó hatással vagyok rá.
Amikor összejöttünk először aranyos volt, aztán elrontottam, de 1 év után újra összejöttünk. Akkor is gyerekek, összeköltözés, stb. Majd ahogy durvább lett a munkája, és kezdett kikészülni, úgy lett f.sz velem is. Decemberben még kétszemélyes ágyakat nézegetett, majd hagyott volna kint megfagyni, amikor lementem hozzá 300 kilométerrel arrébbról. Aztán szakított velem neten keresztül. Azt mondta van még esélyem, aztán azt, hogy nem, aztán hogy fontos vagyok neki, de nem tudja mennyire, nem bízik bennem, nem vagyunk egy szinten. Utána volt, hogy két hétig nem szóltam hozzá, és közben az ő városában kaptam állást.
Amikor ezt megtudta, hogy a nővérével testvéri kapcsolatban vagyok, és nála aludtam mikor lakást néztem rámírt, hogy gratulál a munkámhoz. Utána aranyos volt, beszélgettünk, játszottunk. Kihagytam a srác stílusát.
Nagyon makacs, nehéz ember, akinek van pár jó napja, de ha naponta érdeklődöm felőle az agyára megy. Ő a nővérével is 2-3 hetente tartja a kapcsolatot, az apjához is alig szól, pedig ott lakik a szomszéd szobában. Nincsenek barátai, az ismerőseit akkor keresi, ha kell neki valami. Ilyen szempontból én tapadós vagyok, keresem a társaságát, szeretem amikor normális, jól kijövünk.
Folytatom, hogy leköltöztem ide, majd a hét elején elmentem vele vezetni. Beültem hozzá, figyeltem, amikor az oktató kiszállt bátorítottam, mondtam mire figyeljen. Utána visszahallottam, illetve a srác is mondta, hogy miattam ment neki olyan jól, mert ott voltam, ezt az oktató is mondta. Ezután meghívott hamburgerezni, sétáltunk, beszélgettünk. Majd kedden is hívtam, akkor még bírta, bár amikor a segítségét kértem mondta, hogy kicsit gondolkodnom kellene, ésszel kellene segítséget kérnem (pitiáner dolog volt). Akkor még beszélt arról, hogy közös munka, mert lehet itt az én munkahelyemen lenne neki egy jobb állás, mert a mostani munkahelyén kikészítik, illetve van egy általam elvállalt munka, amiben felajánlottam, hogy segítsen, tanul is, és felezzük a pénzt.
Tegnap is felhívtam, hogy sütöttem, ma vinnék neki, mikor ér rá... hát nem tudja meddig dolgozik, meg zaklatom azzal, hogy minden nap felhívom, miért mondja el az amúgy is borzalmas napját, beszélünk a semmiről, illetve játszani is azért nem játszik velem, mert béna vagyok, neki abban van tapasztalata, nekem másban. Ja igen, 14 éves kora óta a gép a legjobb barátja, a legmozgalmasabb napján dolgozik, játszik, alszik.
És már elegem van belőle. Ha van munkája azért vagyok szar, mert a kevés idejéből elrabolok azzal, hogy keresem, és érdeklődöm felőle, mert neki 2 hetente 1 beszélgetés elég... ha nincs munkája akkor azért hisztizik, mert nincs, és nem tudja hasznosan eltölteni, bedepizik. Akkor is hiába megyek át hozzá, vagy hívom fel, azt mondja a süti nem teszi boldoggá, neki pénz kell meg munka.
De azt nem veszi észre, hogy nyalom a s.ggét, komolyan 2 éve játsszunk ezt... hibáztam, de mindenki azt mondja, hog y az csak kifogás, mert akkor közös életet se tervezett volna velem mikor újra összejöttünk. Mindenki szerint jaj annak, aki a felesége lesz, mert sokat fog sírni. Komolyan a legtöbb pasi összetenné a kezét, ha ilyen barátnője lenne, és ez most nem beképzeltség. Igyekszem bevonni a dolgaimba, viszonylag jól is nézek ki, nem vagyok plázacica. A nővére nagyon szeret, meg úgy az egész családja, csak ő ilyen... ha jó napja van akkor nagyon jól elvagyunk, de utána én vagyok a rossz, velem nem lehet kijönni, és nem fogom fel, hogy hagyjam békén...
Annyira elegem van már, hogy töröm magam, munkát igyekszem neki találni azt remélve, hogy hátha akkor megbecsül, és lehiggad, de mintha fel se fogná, hogy segítem... nélkülem reménye se lenne, hogy elmehet onnan... Tudom, hogy el kellene felejtenem, igyekszem, de mikor már túl lennék rajta jelentkezik, és beszélünk, és aranyos... mivel szinte már családtag vagyok, így megszakítani nem fogom a kapcsolatot, illetve szeretnék neki segíteni, nem tudom miért... talán mert remélem, hogy egyszer rájön, hogy értékes ember vagyok...
Kérlek írjatok minél többet, jó lenne ezt kibeszélni, már az is jó volt, hogy kicsit kiírhattam... és aki elolvassa, és értelmesen válaszol is, annak is köszönöm.
"én vagyok az egyetlen, aki elviseli"
Már meg ne sértődj, de ez nem erény. Úgy néz ki, nem azért fogadja szivesen a társaságodat, mert erre van szüksége, hanem mert nincs lehetősége válogatni. Ne mártírkodj, mert azt utólag nagyon meg fogod bánni, soha senki nem volt még hálás a társa önfeláldozása miatt. Időközben annyi értelmes fiatalemberrel is találkozhatnál, aki mellett boldog lehetnél..
Szerintem gondolj bele, hogy most, amikor (egy élethosszig tartó kapcsolathoz képest) friss a kapcsolat, ilyen szintem bunkó és hanyagol, ez csak rosszabb lesz, ha gyerekeid lesznek. Egy kisgyerek nem lesz ennyire megértő, ha folyton eltaszítja az apja. Ilyen ember mellett senki nem lehet boldog. Tönkre fog menni az életed egy ilyen energiavámpír mellett. El kell hinned, hogy lesz másik, jobb pasi. Mindenkinek van esélye. Én is azt hittem, hogy csúnya vagyok, duci vagyok nem kellek senkinek, aztán mégis. Mindenkinek van párja, megéri kicsit várni, válogatni. De az nem kapcsolat, aki kéthetente kedves, hogy szexet kapjon, aztán bevág a sarokba, arra ott a guminő.
25/N
Szerintem t is az a kérdező vag akinek bármit írunk a saját igazát hajtja....
De azért leírom én mit gondolok...semmi értelme így az egésznek nem akar tőled semmit max barátságot mert az ember társas lény akár mennyire is beforduló valaki személyisége és mikor emberi szóra vágyik keres, de csak ekkor, mert egy két mondatra vagy jó neki...ráadásul 2 évig huzavonázni nem normális....
Tehát:
-se szex
-se kedveskedés
-se közös programok
-se beszélgetés
Viszont: bunkó, depis, hisztis és nem is kiváncsi rád.
Egy depressziós játékfüggő frigid antiszoccal nem lehet mit kezdeni.
Hagyni kéne a fenébe az egészet.
Ez a srác csak kihasznál és ott rúg beléd, ahol tud, ha nem az ő kénye-kedve szerint történnek a dolgok és ennek ellenére te még mindig nyomulsz :(
Ne haragúdj, hogy megkérdezem, de te azt "élvezed", hogy beléd rúgnak? Nem tudsz tőle szabadulni? Mert akkor ez nálad is lehet, hogy függőség.
Mintha én írtam volna a kérdést! Egy az egyben körülbelül ugyanez a sztori!De tényleg!
Az a legjobb ha elfelejted! A további életedre ez kifog hatni és egy lelkironcs leszel, amit ugye te sem akarsz! Tudom, hogy nehéz lemondani róla..Mert tényleg az, de ha csak így hajtod magad, ő azt élvezi és azt hiszi, hogy a játékszere vagy, amit úgy mozgat ahogy kedve van. És ezt senki nem akarja hogy így viselkedjenek vele! Ismerkedj férfiakkal, és őt meg próbáld elfelejteni vagy csak barátként kezelni.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!