Volt már olyan párkapcsolatod, amiben a szakítás után zaklatott az exed? Hogyan tudtad leállítani, ha sikerült? Vagy mi lett a vége?

Exem a szakításunk után szerintem megbolondult. Rámmászott egy bulin, megpróbált merev részegre itatni, hogy elválaszthasson a barátaimtól és leültethessen négyszemközt beszélgetni (ezt így meg is mondta), és tökéletesen tisztában volt vele, hogy van barátom, mégis rá akart venni, hogy kezdjük újra. Tiszta hülye, nem fogta fel, hogy nem érdekel, meg azt sem, hogy ráadásul mással járok! Semmit sem tettem pedig, amiből azt gondolhatta volna, hogy valamit akarok még tőle. Valamit nagyon félreérthetett. És később még hívogatott is! Borzalmas volt! Erőszaknak, agressziónak éltem meg az egészet. Régebben volt már, de nem tudom, hogyan tudnám úgy feldolgozni, hogy végre elfelejtsem. Lehet, hogy én is elkövettem hibákat. Nem kellett volna vele szóbaállni se.:(

Leállítani? Úgy fest, leállt, de sztem máig se fogta fel még, hogy vége van.:(

De azért jó érzés ezt végre kiírni magamból.

12 évig éltünk együtt, de az utóbbi 5-6 év maga volt a pokol. Mivel nagyon ragaszkodtunk egymáshoz, nehéz volt elszakadnom tőle, de így tartottam helyesnek, mert iszonyúan viselkedett velem. Agresszív volt és betegesen féltékeny, de még a saját apjára is, ami aztán már tényleg abszurd.

Elhagytam. Megreccsent és a beteges dolgai hatványozódni kezdtek. Először csak a munkahelyemen támadt rám, aztán már bármikor számíthattam a felbukkanására. Hol egy fa mögül támadt rám, hol pedig egy szórakozóhelyen. Rendszerint könyörgéssel kezdte, aztán ha látta, hogy ezzel nem ér el semmit, ütött. Az ostobája nem gondolt bele, hogy ezzel csak ront a helyzetén. Nem bírta kezelni, hogy már nem kell tovább, nem akarom őt.

A legdurvább eset volt, mikor valahogy bejött a lakásomba, elbújt és mikor hazajöttem, kiugrott a szekrényből. Ez csak homokszem a sivatagban, iszonyatos dolgokat megcsinált velem. Ha reggel bekapcsoltam a telefonom, volt hogy 68 nem fogadott hívásom volt tőle. (A rendőrség tehetetlen volt vagy inkább csak nem akartak tenni semmit.)

Két évig csinálta, aztán egyszer csak eltűnt. Már kezdtem volna normális életet élni, mikor hat hónap múlva ismét felbukkant. Ennek már két éve, de még mindig írogat, szerinte még lenne értelme "megmenteni" a kapcsolatunkat.

Fel nem foghatom, hogy ha valakit öt éve kidobtak, az miért gondolja úgy még a mai napig is, hogy lehet esélye. Pláne úgy, hogy én azóta boldog párkapcsolatban élek mással és ezt ő is jól tudja, mert már meg lett fenyegetve.

Szóval sajnos vannak emberek, akik társfüggők. Egyszer megszeretnek valakit és betegesen ragaszkodnak hozzá, képtelen felfogni, hogy az a valaki már nem hozzájuk tartozik. Ilyen esetekben már a gyógyszer sem segít, legalábbis a mi esetünkben nem hatott az sem.