Ha kiskoromban szexuálisan molesztált a bátyám, az milyen nyomokat hagyhatott bennem?

A kérdést nem tudtam rendesen megfogalmazni de itt van bővebben, amire gondolok:

Gyerekkoromban nagyszájú és közvetlen lány voltam, a családi felvételeken is látom, a szüleim is mindig emlegetik, hogy milyen vidám gyerek voltam. De aztán kamaszkoromban nagyon visszahúzódó lettem, féltem az emberek közé menni, kerültem az olyan programokat, ahol túl sok ember volt, zavarban voltam, ha idegenekkel kellett beszélgetnem stb.

Meg azért voltak más problémáim is, sokszor gondolkoztam öngyilkosságon (azért azt nem hiszem, hogy valaha is komolyan gondoltam volna, egyszerűen csak szerettem volna valami változást), vagdostam magam stb.

Folyamatosan próbáltam "megfejteni" magamat, hogy miért vagyok ilyen. Sokáig azzal magyaráztam, hogy ezek kamaszkori problémák, hogy sokan éreznek így ebben a korban stb.

De minél többet gondolkoztam "magamon", annál gyakrabban jelent meg a fejemben az az esemény, amit mindig is próbáltam elfelejteni, tagadni, úgy csinálni, mintha nem történt volna meg. Hogy a bátyám szexuálisan molesztált.

Régen, amikor kicsi voltam, lehet, hogy sikerült jó pár évre tényleg elfelejtenem, vagy legalábbis elhittem, hogy elfelejtettem. De sajnos ezt nem tudom elfelejteni, és szépen lassan "elfogadtam", és megpróbálok szembenézni vele.

Azért IS volt nehéz elfogadnom, mert 10-11 évesen nem tudtam, hogy mi történik, nem tudtam a szexualitásról, szóval így nehezebb volt "felnőtt" fejjel felismerni, hogy mi is történt...

És most, hogy beismerem magamnak, hogy tényleg az történt, ami (nem erőszakolt meg, azért ennyire nem durva a helyzet), hajlamos vagyok ezzel indokolni a személyiségbeli "szerencsétlenségeimet". Erre fogom azt, hogy évekig tartott mire úgy-ahogy leküzdöttem a szociális fóbiámat és egyéb problémáimat.

De akkor is igazságtalanságnak érzem, hogy ez történt velem, mert úgy érzem, hogy míg mások önfeledten élhették a kamaszéveiket, addig nekem az volt a "feladatom", hogy leküzdjem ezt az egészet.

És persze azt is erre fogom, hogy 23 évesen még sosem volt pasim.

Na és persze azt is igazságtalannak érzem, hogy míg engem tönkretett lelkileg, és mondhatni elvett pár boldog évet az életemből, ő boldog, sikeres életet él, sok barátja van, barátnője stb.

Természetesen nem azt szeretném, ha neki is rossz lenne, mielőtt félreértene valaki. Magától értetődő, hogy azt szeretném, ha nekem IS jó lenne, és azt, hogy ez az egész soha ne történt volna meg.

Tehát a "rövid" összefoglaló után újra megfogalmazom a kérdésemet:

Lehetséges, hogy a fentebb leírt problémák csak simán kamaszkori "hisztik" és így is úgyis megtörténtek volna, vagy a molesztálás okozhat ilyesmi és más lelki problémákat?

(Ja, és persze, igen, tudom, menjek pszichológushoz stb. Tudom, hogy jó lenne, de úgysem fogok, mert ezt senkinek sem fogom elmondani, és nem tudok titokban elmenni egy pszichológushoz, úgyhogy ez nem fog megtörténni.)

Ezért, ha van valakinek valami tippje, vagy véleménye, azt szívesen veszem.