Ha kiskoromban szexuálisan molesztált a bátyám, az milyen nyomokat hagyhatott bennem?
A kérdést nem tudtam rendesen megfogalmazni de itt van bővebben, amire gondolok:
Gyerekkoromban nagyszájú és közvetlen lány voltam, a családi felvételeken is látom, a szüleim is mindig emlegetik, hogy milyen vidám gyerek voltam. De aztán kamaszkoromban nagyon visszahúzódó lettem, féltem az emberek közé menni, kerültem az olyan programokat, ahol túl sok ember volt, zavarban voltam, ha idegenekkel kellett beszélgetnem stb.
Meg azért voltak más problémáim is, sokszor gondolkoztam öngyilkosságon (azért azt nem hiszem, hogy valaha is komolyan gondoltam volna, egyszerűen csak szerettem volna valami változást), vagdostam magam stb.
Folyamatosan próbáltam "megfejteni" magamat, hogy miért vagyok ilyen. Sokáig azzal magyaráztam, hogy ezek kamaszkori problémák, hogy sokan éreznek így ebben a korban stb.
De minél többet gondolkoztam "magamon", annál gyakrabban jelent meg a fejemben az az esemény, amit mindig is próbáltam elfelejteni, tagadni, úgy csinálni, mintha nem történt volna meg. Hogy a bátyám szexuálisan molesztált.
Régen, amikor kicsi voltam, lehet, hogy sikerült jó pár évre tényleg elfelejtenem, vagy legalábbis elhittem, hogy elfelejtettem. De sajnos ezt nem tudom elfelejteni, és szépen lassan "elfogadtam", és megpróbálok szembenézni vele.
Azért IS volt nehéz elfogadnom, mert 10-11 évesen nem tudtam, hogy mi történik, nem tudtam a szexualitásról, szóval így nehezebb volt "felnőtt" fejjel felismerni, hogy mi is történt...
És most, hogy beismerem magamnak, hogy tényleg az történt, ami (nem erőszakolt meg, azért ennyire nem durva a helyzet), hajlamos vagyok ezzel indokolni a személyiségbeli "szerencsétlenségeimet". Erre fogom azt, hogy évekig tartott mire úgy-ahogy leküzdöttem a szociális fóbiámat és egyéb problémáimat.
De akkor is igazságtalanságnak érzem, hogy ez történt velem, mert úgy érzem, hogy míg mások önfeledten élhették a kamaszéveiket, addig nekem az volt a "feladatom", hogy leküzdjem ezt az egészet.
És persze azt is erre fogom, hogy 23 évesen még sosem volt pasim.
Na és persze azt is igazságtalannak érzem, hogy míg engem tönkretett lelkileg, és mondhatni elvett pár boldog évet az életemből, ő boldog, sikeres életet él, sok barátja van, barátnője stb.
Természetesen nem azt szeretném, ha neki is rossz lenne, mielőtt félreértene valaki. Magától értetődő, hogy azt szeretném, ha nekem IS jó lenne, és azt, hogy ez az egész soha ne történt volna meg.
Tehát a "rövid" összefoglaló után újra megfogalmazom a kérdésemet:
Lehetséges, hogy a fentebb leírt problémák csak simán kamaszkori "hisztik" és így is úgyis megtörténtek volna, vagy a molesztálás okozhat ilyesmi és más lelki problémákat?
(Ja, és persze, igen, tudom, menjek pszichológushoz stb. Tudom, hogy jó lenne, de úgysem fogok, mert ezt senkinek sem fogom elmondani, és nem tudok titokban elmenni egy pszichológushoz, úgyhogy ez nem fog megtörténni.)
Ezért, ha van valakinek valami tippje, vagy véleménye, azt szívesen veszem.
Ha VALÓBAN molesztált szexuálisan a bátyád kiskorodban, akkor nem tőlünk kell segítséget kérni, hanem egy pszichiátertől. A gyermekkorban sezxuálisan molesztált vagy bántalmazott gyerekek kezelés nélkül nem érik meg a 40 évet.
Én áldozat voltam, tudom, hogy miről beszélek.
akár én is feltehettem volna ezt a kérdést. Ugyan ez történt velem is. Én úgy gondolom,nekem a szexuális életemet tette tönkre.
Soha nem tudnék vele erről beszélni,de a kapcsolatunk sem túl jó. Nem tudunk beszélgetni és nem is találkozunk túl sűrűn. Ma már így 33 évesen már nem foglalkozom vele,de elfelejteni,megbocsájtani soha nem fogom.
ma 10:00
Szerintem a kérdezőnek nyugodtan leírhatod privátban, hogy mit éltél át, mivel tudni fogja mit éreztél és érzel. Beszélni kell erről, persze olyan embernek, akiben megbízol, vagy aki sorstársad. Én azt vettem észre, hogy aki nem élt át ilyet, az csak hüledezik, meg sajnálkozik, de az igazi együttérzést nem tanúsítják. Persze ez nem az ő hibájuk. Engem 1 olyan ember ért meg, aki kívülálló, az a vőlegényem. Úgyhogy ha benned van a késztetés, hogy elmondd valakinek, de félsz, akkor sorstársakkal nyugodtan megoszthatod! Én írtam azt, hogy molesztált a nénikém. Már nem szégyenlem, mert nem én tehetek róla. A molesztálók a mocskos állatok, nem a molesztált személyek!
Alapvetően nem csak az a baj, hogy mi ért titeket kiskorotokban, hanem hogy még TI szégyellitek magatokat miatta. Könyörgöm. Nem nektek van szégyenkezni valótok. Nem is értem. Miért nem álltok ki aztán mondjátok mindenki pofájába a nagy családi összejövetelen, hogy nesztek az a büdös ge.ci volt. Szerintem mindjárt egy rakás problémátok megoldódna. Nem vagytok már gyerekek. Nem hiszem, hogy félni kéne a bátyustól vagy a nagybácsitól.
Amúgy én is utálom az embereket, kényszerbeteg vagyok meg néha depressziós 10 évig éltem gyógyszereken aztán senki sem bántott kiskoromban. Én nem okolok senkit érte, én vagyok szimplán hülye és gátolom a magam boldogságát.
Amióta felnőttek vagytok, Ti feleltek a saját életetekért. Hiába fogjátok másra, hogy elbaszta az életeteket, ez nem igaz, csak kifogást kerestek, mert egyszerűbb belesüppedni az önsajnálatba meg a sz@rba mint nekifogni változtatni, ami nyilván sok fájdalommal és energiával jár. Meg jön a nem mondom el senkinek duma, úgy hogy milliókkal megtörténik és kifejezetten erre specializálódott szakemberek vannak. Röhej. Innentől nem tudok senkit sajnálni. Ne haragudjatok.
Szia kérdező, sziasztok hozzászólók!
Itt most összejöttünk páran sorstársak, s nagyon hasonló hosszútávú hatásokat veszünk észre magunkon. Jó megosztani, nem egyedül lenni... Csatlakozhattok Ti is:
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__egyeb-kerdesek_..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!