A párom 35éves (f), én 24 (l) vagyok, több mint 4 éve vagyunk együtt. Habár anyagilag megengedhetnénk magunknak, nem akar velem összeköltözni. Szerintetek mit tegyek?

De mi a tököm zavar azon hogy a 90 éves apját ápolja, fogalmazd már értelmesen! Ha szereted, ha akarod őt akkor fogadd el és segits neki.

Ez egy élethelyzet, ezt nem lehet kikerülni. Ez nem egy olyan döntés mint diszkóba menjünk vagy koncertre!

Mit tanitanak nektek az egyetemen?

Ha dizsizni akarsz fiatal fiúkkal (ami teljesen normális) akkor hajrá, de ha őt akarod akkor ennek van egy ilyen vonzata. Melyik része nem világos ennek, igy egyetemistaként?

A párommal köztünk is ekkora a korkülönbség, csak kicsivel fiatalabbak vagyunk mint ti, a körülményeink is hasonlóak (illetve neki van saját lakása, és már rég nem a szüleivel él). Nekem viszont eszembe sem jutna odaköltözni hozzá addig, amíg nincs önálló, fix keresetem, és nem tudom eltartani magam. Felmerült már a téma, igazából fel is ajánlotta h menjek, de nekem nem lenne arcom ahhoz, h gyakorlatilag eltartson.

Más kérdés a párod szüleihez fűződő való kapcsolata, ami ilyen mértékben tényleg nem teljesen normális. Viszont ha ennyi ideig nem tudott leválni a szüleiről, nem biztos, h ezután tud/ akar majd. Egy felnőtt, érett ember szokásait, gondolkozását nem nagyon lehet már megváltoztatni, pláne úgy, hogy ő nem akarja. Ja, és hogy önző szukának nevez... nálam ez önmagában szakítóok lenne. Ha valaki szereti és tiszteli a másikat, nem beszél így vele...

hát szerintem amig nem tudsz beleani a költségekbe ne is költözzetek össze!Viszont az mg nem normális hogy 35évesen még a szüleivel él!Bár az becsülendö hogy ennyit segit nekik!Légy türelmes ha szereted!

Karcsi Bácsi!

"red4me ahogy látom neked az egyetemistákkal van valami alapvető bajod,amit nem értek mert szerintem teljesen normális ha az ember fiatal korában eljár szórakozni"

Szó szerint ezt irom én is, neked külön kiemelve hogy semmi baj nincs ezzel, ha erre vágysz. De te azt állitod nem erre vágysz. Hanem a pasira. Ehhez a pasihoz pedig tartozik ez az élethelyzet.

Úgy gondolod ez neked nem fog eljönni az életedben? Milyen jól jönne akkor ez a pasi.

"apja érzelmileg zsarolja ezzel a "úgyis meghalok""bárcsak meghalnék"dumával,ami szánalmas:-( "

90 éves, az a csoda hogy beszélni tud és ezt a jelzőt le mered irni a választottad apjáról mintha csak a barátnődet osztályoznád?

Azt javaslom értékeld át ezt az egészet, ha nem tudsz ebben partnerként részt venni akkor ne erőltesd.

Minden rosszindulat nélkül mondom, ez egy kemény meló, nagyon úgy tünik a kapcsolatotok nem lesz képes ezt átvészelni.

Hát ez érdekes. Ismeretes az érzelmi zsarolás fogalma.

Ha amúgy komolyra tervezne veled, ez a probléma nem merült volna fel. Szerintem te ezt a pasit nem érdekled igazán, hiszen nem tervez veled.

Szerintem :

1; Én biztos nem engedném meg, hogy a barátom ilyen szavakat használjon rám, képzelem hozzá a stílust.

2; 4 év után, ennyi idősen teljesen normális lenne az összeköltözés, amennyiben te is tudsz adni a költségekbe. Keress munkát suli mellé.

3; A barátodnál normális, hogy foglalkozik az ennyi idős apjával, csak a mértékével van baj. Amint írtad, az anyuka el tudja látni a 90 éves papát, persze mondjuk pár naponta be lehetne neki segíteni. Mivel ennyi idős, el lehet a papának nézni a dolgokat, a pároddal van a baj. Egyensúlyt kéne tartania közted és az apja között.

4; (te hol laksz, hogy tartod fenn magad?)

5; A kapcsolatnak nem jósolok hosszú jövőt, de nem azért, mert eljársz bulizni néha, hanem mert más élethelyzetben vagytok és eléggé furcsa elvárásaitok vannak egymással szemben. Te eltartatnád magad, ő pedig elvárná, hogy szó nélkül igazodj hozzá, feladva az igényeidet(kettesben töltött idő, szexuális élet, saját család felé vezető út).

/mi az a baromság, hogy egy 35 éves ember nem tud változni és igazodni kell hozzá a fiatalabbnak?? Ennek nem a kor az oka, hanem az önző személyiség./

Szia!

Én sajnos ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nálunk annyiból másabb, hogy én 23 L, ő pedig 36 éves. Vállalkozó, de még otthon lakik. Magyarul megengedhetné magának, még ha nem is saját lakás, de egy albérlet is megfelelne. Én is dolgozok és mégse hajlandó elmenni otthonról. Azt mondta majd a saját lakását fizeti, albérletet nem. Otthon mindenbe beleszólnak, az öccsével közös a vállalkozás, magyarul az anyagiakon osztoznak, de az öccse valahogy mindig jobban jön ki belőle. Ja, és ő már régen elköltözött otthonról, ő pedig még mindig otthon van. 4 éve vagyunk együtt, még eddig annyit nem értem el nála, hogy egy ebédre vagy egy vacsorára átjöjjön a szüleimhez, én vagyok ott náluk rendszeresen. Szóval nagyon kezd elegem lenni az egészből!