Miért van az, hogy amikor a párok gyereket vállalnak, előtte a férfiak össze-vissza ígérgetnek, hogy majd minden szép és jó lesz, amikor meg megszületik a gyerek, inkább menekülnek otthonról?

Ki kell őket szűrni.

Általában lehet tudni kik a felelőtlen, gyerekes pasik.

Szerintem az esetek nagy többségében vannak árulkodó jelek az üres ígérgetésekre, csak annyira dúl a "lámúr", hogy nem hajlandóak észrevenni azokat. (direkt írtam nagy többséget, biztos van olyan is, amikor az ég világon minden klappol, aztán apuka mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket)

A közeljövőben nem tervezünk gyereket, de tudom, hogy nem "nyúltam" nagyon mellé a párválasztásnál. Először is csak olyannak szülnék, akinek a "kicsinyített verzióját" is el tudnám fogadni (persze egy gyerek nem csak az apukájára hasonlít, de mi van ha mégis? veszem a "legrosszabb" tulajdonságait, megkétszerezem és kiderül, hogy tudnék -e velük élni). Bénán hangzik, de van benne igazság. Aztán jó ha látom hogyan viszonyul a gyerekekhez (jelen esetben két 7 éves kisfiú is van a családunkban és a vőlegényem teljesen beléjük van "szerelmesedve", egész nap képesek egymáson lógni és látom, hogy nem zavarja). Anyukájához hogyan viszonyul (tiszteli -e, vagy "házi cseléd" számba megy). Persze ezek klisék, de jó odafigyelni szerintem.

Feszültség meg minden kapcsolatban van gyerekkel és anélkül is, az egész azon múlik, hogy tudják -e ezeket kezelni. Pl. ha már abban sem bírunk dűlőre jutni évek óta, hogy segítsen egy kicsit a házimunkában, akkor miért gondolom azt, hogy majd a gyereket egycsapásra etetni, pelenkáznia akarja. Ez is elég kisarkított feltételezés, de gondolom érthető mire akarok célozni.

Amúgy meg a legfontosabb szerintem, hogy nem két hónap után kell gyereket vállalni, mert már itt az ideje, hanem megismerni egymást és közösen dönteni, megbeszélni a terveket.