Mi a véleményetek arról, ha valaki egyedül szeretné leélni az életét?

Csak nehogy későn jöjjön rá,hogy magányos!

Az egy dolog, hogy egyedül szeretné leélni, de nem tudhatja, mit hoz számára az élet. Érted.

Az igazi szeretet mindig együtt jár a fájdalom veszélyével. Ha ezt valaki úgy próbálja orvosolni, hogy többet nem mer szeretni nagyon nagy hibát követ el. Igaz, hogy kevesebb esélye lesz átélni ezt a fájdalmat de elveszíti az összes szép percet is. Szerintem nem éri meg. Ráadásul nagyon nehéz lehet így élni. Az embernek egyszerűen szüksége van másokra. Az hogy most így érzel nem kell, hogy végleges legyen. Adj időt magadnak a gyógyulásra és esélyt a szeretetre.

Én is régen így gondoltam,de már elegem van az egyedül létből.

Én is kezdem így gondolni. A sokadik csalódás után.

45 éves koromra jutottam idáig. Már csak egyedül érzem jól magam. Mások véleménye nem érdekel, aki ezt nem tudta elfogadni, azzal megszakítottam a kapcsolatot.

Én is ismerek olyat, akit sok év után elhagyott a barátnője egy másik pasiért, és most az illető még két év után is úgy érzi, nem akar senkivel komoly kapcsolatot és ragaszkodik a szabadságához, mert fél, hogy újra csalódik. Persze lehet, hogy később találkozik valakivel aki megváltoztatja a véleményét, és végül nem marad egyedül. Soha ne mondd, hogy soha! :) Én speciel nem tudnám elképzelni, hogy egyedül éljem le az életem, de biztos van olyan, akinek valamiért így is jó. És ha jó neki, akkor csak az számít.

Én ismerek három ilyen embert is,mind tök normálisak.Csak tudják,hogy sz@r az ember és nem kell nekik senki.22 évesek és még a mai napig így gondolkodnak.Az egyikük elment egyedül Amerikába.Vele nem tudtam barátságot kialakítani,pedig nagyon bírtam azt a csajt,ritka normális ember.A másik ilyen barátnőmmel szintén megszakadt a kapcsolat.A harmadikkal remélem,nem fog:OMindhármójukkal történtek dolgok,ami miatt így gondolkodnak.