Vágyódó álmok és sóvárgás valaki iránt? Kémia vagy szerelem?

Hiába van családom mióta ismerem ő után sóvárgok, annyira a zsánerem. Minden másnap vele álmodom s megkergülök mikor látom, folyton azon vagyok ne égjek be elötte de ezért...bénázom. Idősebb, hideg, megközelíthetetlenek tűnik akivel abba is beremegek ha csak elképzelem, hogy milyen lenne hétköznapi dolgokról beszélni. Csak a munkája kapcsán ismertem meg, 3 hónap múlva már sose látom többet. Megőrülök úgy érzem ha nem kapom meg. Már 7 éve nem éreztem ilyet senki iránt így. Pár mosoly, beszélgetés a legvérmesebb álmaim is max egyéjszakáig tart hisz neki is van élete, nekem is de tudnom kell milyen lenne a csókja. Annyira több mint én intelektuálisan, korban, tapasztalatban mindenbe. Egyszerűen deleezően hat, nincs olyan akit közömbösen hagyna. Kell. De hogyan? Tiszta hülyének nézne, úgy érzem nincs esélyem még beszélgetni is nehéz vele mert megkukulok melette, minden mit mondanék a leghétköznapibb dolgokról is bénán hangzana. KELL. Mit tegyek, hogy szabaduljak ettől a nyomorúlt érzéstől? Nem akarok játszani szívekkel, családal de Ő...