"Rád nem lehet számítani". Mindig ezt mondja. Mi a teendőm?

Anyukád feltehetően kiábrándult, kedvetlen, csalódott. Úgy gondolom, nem jó az élete. Nincs öröm az életében, ezért ilyen. Hogy miben csalódott, nyílván nem tudom. De van olyan, hogy valaki szül egy azaz 1 gyereket saját magának, hogy legyen valakije, és aztán, annak a gyerknek, ha felnő, saját élete van, és az anyuka úgy érzi, minden hiába volt, hiába szülte, nevelte, mégsincs senkije. Meglehet, hogy ez a helyzet nálatok. Ezt neked kell átgondolni, és felismerni, hogy így van-e.

De ha így van, akkor sem kell neked lelkifurdalást érezni, mert mindenki szabad ember, senki sem a másé, sem az anyjáé, sem a párjáé, csak saját magáé.

De azért szeretetből, jó szívből, részvétből, barátságból megteheti, hogy nyújt magából valamit másoknak, családtagjának, párjának, anyjának...

Tehát: Neked kellene - nem is annyira mosogatni - hanem kedveskedni, apró kis ajándék, egy -egy virág, főzni valami finomat,odaülni,megpróbálkozni beszélgetni, sétálni együtt, játszani, ábrándozni...

Gondold át. Próba cseresznye!

"Mintha érzõdne a leirásod alapján, hogy teher neked, amit teszel az anyudért, mint az a megjegyzés is, hogy "büdös krém".

Megtehetné azt, hogy átölel, hogy köszönöm lányom, hogy segitesz rajtam, de valami visszatarthatja, hogy nem cselekszik jó irányban feléd.

Itt valami más ok lehet közöttetek, megtett anyud mindent érted,amikor kicsi voltál? En úgy gondolom, hogy ha igen, akkor most eszedbe sem jutna, hogy bármit is szóban fejezzen ki, mert azt az elégedettséget a szemeibõl is ki lehetne olvasni!

Vannak emberek, akiknek sose lehet a kedvére tenni nem tudom az anyukád is ilyen-e máskor megköszönte-e a segítséged.

Másrészről ha az embernek fáj valamije, és napokig szenved tőle pláne másra van utalva, nem tud a saját maga ura lenni na hát az elég sok rosszat kihoz az emberből.