Hány éves korig "egészséges" a szülőkkel élni? Ti hány évesen költöztetek el otthonról? Hogyan?

14 éves korom óta Pesten élek a bátyámmal. Nem azért, mert rossz a viszonyom anyuval, csak én Pestre járok suliba, ő meg Pécsen lakik, de hétvégenként találkozunk. A bátyám most lesz 19 éves és hihetetlenül jó vele lakni<3 Azóta teljesen önálló vagyok meg talpra esettebb.

15/L

Gondolom mindjárt jön a lepontozó testület, de én 28 vagyok és a férjemmel együtt a szüleimmel élünk egy családi házban. Külön szinten lakunk, hamarosan kicsit bővítjük, hogy legyen külön garázsunk meg bejáratunk!

nem is szándékozunk elköltözni, praktikus és jó is együttélni, mégis külön!

első vagyok, végigolvastam a válaszokat, és érdekelne, hogy mi alapán lettek pontozva a válaszok?

nem azt írtuk, h 1x évesen KELL elköltözni, mindenki a maga történetét írta le. :S

Nos, megint nem nagyon értem, hogy ha valaki(k) elmesélik az életük egy darabját, azt miért kell lepontozni? A kérdés egyik fele az volt, hogy Ti hány évesen... erre szerintem nincs rossz válasz, de mindegy.

Ami a kérdés első részét illeti, szerintem nincs olyan általánosan, hogy meddig egészséges együtt élni. Olyan nagyon sok körülmény befolyásolja ezt, hogy ez mindenkinél egyedi. Írtad, hogy te segítesz is azzal, hogy otthon élsz, így a helyzetedet nem lehet összehasonlítani azzal, aki él, mint Marci hevesen a szülei nyakán és esze ágában sincs elköltözni, mert főznek, mosnak, takarítanak rá és albérletet sem kell fizetni, rezsibe sem kell beszállnia, így dolgozni is minek? Viszont az is érthető, hogy ennyi idősen vágysz már az önállóságra. Ha majd sikerül külön költöznöd valami számodra megfelelő módon, nem kell, hogy lelkiismeret furdalásod legyen, ha tudod, messziről is támogathatod a szüleidet.

Amit itt írt valaki fentebb, hogy borzasztó, ha egy szülő kidobja a gyerekét, egyetértek. Nem is tudom elképzelni, mit érezhet ilyenkor valaki, hiszen a szülői háznak mindig is a bázist kellene jelentenie az embernek, amíg csak élnek a szülei. Ahová jó visszamenni, tele van (kellemes!) emlékekkel, a gyerekkor kedves tárgyaival. Az én szüleimhez nem tudnék olyan "váratlanul" beállítani, hogy ne örülnének nekem. Szerencsés ember vagyok.

Szia !

En 19 evesen koltoztem a baratomhoz(5evig tartott a kapcsolatunk) , akinek szerencseje volt , mert mar akkor rendelkezett egy hazresszel es nem volt problemank, minden kulon volt.

Majd a szakitas utan hazakoltoztem , otthon epitkeztem es egy 40nm-es kis lakasom lett . Majd meg mielott kielvezhettem volna , osszekoltoztem egy kulfoldi sraccal , ahonnan most fogok ismet hazakoltozni 27 evesen , de nincsen mas valasztasom.

Nagyon szomoru , hogy senkinek nincsen lehetosege vagy eselye a sajat elete kialakitasara. Nekunk fiataloknak meg vegkepp. Ha nem mehetnek a szuleimhez most ki tudja hol kotnek ki , mert csak rajuk szamithatok !

Sajnalom, hogy neked sincsenek jobb kilatasaid , de nem vagy egyedul ebben. Probaljatok addig gyujteni , ameddig meg "jo" dolgotok van es nem kell egy egyesz rezsit egyedul fizetnetek. Sok sikert mindenkinek az onallosaghoz ! :)

én 14 éves koromtól 18 éves koromig kollégiumban laktam, aztán érettségi utáni nyáron összeköltöztem a párommal egy albérletbe Pestre. de renegeteget szenvedünk az anyagiak miatt, semmire se tudunk félre tenni, nem hogy egyszer legyen házunk, kocsink, vállalhassunk gyermeket... és annyi ember így van...

20/L

Én 18 évesen,előbb kollégiumba,aztán albérletbe,most 21 vagyok és még mindig itt.

Érdekes egyébként,úgy vettem észre,hogy sokan szívesen maradnak otthon és nem csak azok akik nem engedhetik meg anyagilag.