Nem furcsa nektek, hogy egy kutyat tobbre tartanak mint egy gyereket?

Ha lenne kutyám és gyerekem is, akkor egyenlőnek tartanám őket valamilyen szinten, de ha pl élet-halál vagy hasonló kérdésben választani kéne, akkor bár sajgó szívvel, de teljesen természetesen a gyerek lenne az első.

Számomra az a természetes, hogy a kutyám/macskám is családtag, csakhát "alacsonyabb szinten áll a falkában", vagyis a gyerek kissé előbrevaló.

Ha valaki nem szereti a gyerekeket(sokszor nekem is az agymra mennek a szomszédék) akkor ne legyen gyereke, legyen kutyája, ha szeretne.

Viszont ha a saját kutyáját tartja többre a saját gyerekénél, na az a beteges.

Jómagam sem vagyok híve a kutya láncon tartásának.Ezért amíg nem volt lehetőségem elkerített portán tartani, addig nem tartottam kutyát. Nem való lakásba? Hát tényleg nem vagyok híve az állatok lakásban tartásának, de azt mondom, ki mint szereti, az az ő dolga. Ha bent tartja, hát bent tartja. Senkinek nem lehet megmondani, hogy mit tehet-vagy nem tehet a lakásában.

Az én - jelzem megfojtástól megmentett és keményen keverék - kutyám most kilenc éves. A fiam meg 10 hónapos. A felnőtt ember, a gazda , a szülő kötelessége, hogy odafigyeljen, baj ne legyen a két rosszcsont között. Nincs is gond. A kutya értelmes-lelkes állat, jó szóból, okos fegyelmezésből (nem verésből!!!) sokat tanul, akár élete végéig.

Nem, nem szeretem jobban a kutyámat, mint a gyerekemet. Máshogy szeretem. ugyanúgy dokihoz viszem, ha úgy látom baja van, gondozom, nyírom a bundáját, átmosom a kutyaólját, játszom vele. De ha nem jöttek volna ki a kisfiammal, akkor kénytelen lettem volna neki más helyet keresni. Az útra nem dobnám ki, sintértelep meg szóba sem jöhetett volna. Hálisten jól elvannak egymással.

A kutyát megtanítottam, hogy tisztelje a gyermekemben a gazdát, a gyereket megtanítom, hogy lássa a kutyában a hűséges barátot.

Ez az ember felelőssége.

Igazából a kérdést nem teljesen értem (bocs, lehet én vagyok gyengébb képességű :)). Nem tudom, hogy mi a "probléma": 1. mikor valaki kutyát tart gyerek "helyett" és azt öltöztetgeti, emberi tulajdonságokkal ruházza fel, "elmajmolja" vagy 2. mikor valaki gyerek mellett tartja, és ugyan úgy a kutyának is megad és megenged dolgokat.

Az első verziót én sem értem, és szeretem, szerintem ezzel nem jót tesznek a kutyával, hiába is hiszik sokan. A kutya nem gyerek, nem ölben kell cipelni, cuki ruhácskákba öltöztetni stb. és nem tartom édesnek mikor a 2-3 kg-os kutya lóg a lábamon, mert annyira édi, ahogy támad (ha már gyerekként kezelik, gondolom az 1-2 éves kiskölyöknek se engedné meg, hogy minden ok nélkül megüssön valakit). a 2. verzóval (én is így tartom a kutyáim) szerintem semmi gond, nekem a kutya családtag, természetes, hogy ők is megkapnak mindent, és nem hagyjuk ki őket semmiből (pl jönnek velünk nyaralni). Szerintem ez a gyerekemet nem zavarja, sőt, imádja a kutyáimat, nem is megy szívesen nélkülük sehova. Most is elment egy hetes táborba és csak a kutyákról vitt képet :)