Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mi a fenét lehet kezdeni, egy...

Mi a fenét lehet kezdeni, egy szerettünk elvesztése után keletkezett űrrel, és az elviselhetetlen fájdalommal, hiánnyal?

Figyelt kérdés
Egy pár napja vesztettem el a nagynénikémet.Először nem tudtam felfogni,sokkban voltam,amikor egyszer-egyszer kezdett tudatosodni bennem,akkor sírtam.Most meg egy olyan fázisban vagyok,hogy egyszerűen,nem tudom,és nem is akarom elfogadni ezt az érzést,pedig tudom,hogy nem tehetek mást...:(
2012. ápr. 28. 01:06
1 2
 11/13 anonim válasza:
Erre én is keresem a választ, de azt hiszen, hogy semmit. Én 3 hónapja vesztettem el édesanyámat, ő volt nekem a minden, a személy, akire támaszkodhattam. Sajnos egyre nehezebb, mert annyi minden van, ahol annyira szükségem lenne rá...Talán a napi rutin az, ami segít. Az, hogy megszokod, hogy nincsen ott a mindennapokban, azt az időt, amit vele töltötted el, most más foglalkozással töltöd, és ezt megszokod...ezért segít az idő. És nem úgy segít, ahogy azt a nagyokosok mondják, de valamennyire igen. A megszokás segít. Semmi más...
2012. ápr. 30. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 A kérdező kommentje:

Igen,szerintem is,az utolsó válaszolóval teljesen egyet értek.Talán csak hozzászokni valahogy a hiányához.Itt ez a szép nyár,és valahogy nekem semmi kedvem sincs hozzá.:S Pedig annyi tervem volt,de ez az egész valahogy ketté törte mindet.Nekem is nagyon rossz,hogy elvesztettem a nagynénikémet,de egy édesanya elvesztése...te jó Isten,az kibírhatatlan lehet.El sem tudom képzelni.Ha tudnátok,hogy mennyi erőt,kitartást kívánok nektek...Én már így is csodállak benneteket,hogy van még erőtök tovább létezni,de komolyan! Alexandra a történetedet olvasva,nekem is könnyes lett a szemem.:( Gyuszkó 19:remélem én is hinni tudok hamarosan Isten és a mennyország létezésében.Nagyon szeretnék.

Képzeljétek,azt még nem is írtam,hogy valamelyik nap a nagynénikémmel álmodtam,és ezért borzalmasan hálás vagyok. Nagyon érdekes álom volt,meg persze zavaros is,ahogy ez az álmoknál általában lenni szokott.Ezért sem írom le az egészet,de a lényege az volt,hogy egy buszon voltunk ,a nagynénikém,anyukám,és én,és mi ketten anyuval tudtuk,hogy Ő már nem él és ,hogy most van lehetőségünk elbúcsúzni tőle.Ő viszont szerintem nem tudta,és nem értette,hogy miért sírunk és búcsúzkodunk ennyire.Nagyon érdekes volt,mert egyszer láttam Őt a buszon ülni,egyszer pedig nem,aztán végül oda értünk egy kórházhoz,(ez is nagyon érdekes volt,hogy pont egy kórház)ott szállt le,és emlékszem,ahogy odahajoltam hozzá,hogy megpusziljam,mennyire gyönyörű volt.A nagynénikém egyébkét is egy nagyon szép asszony volt,de itt az álmomban,talán,ha lehet még szebb.Fiatalabb volt olyan 30-35 körüli(amikor meghalt 62 éves volt)és a hajára emlékszem még,ami sokkal hosszabb volt,mint egyébként,egy kicsit más színű is,és ez már csak ilyen butaság de nekem soha sem tetszett a kreppelt haj,de neki most nagyon jól állt így...Hát ennyi volt,de nagyon örültem neki,hogy álmodhattam vele,talán,mintha egy ici picit elengedtem volna őt,de persze még mindig sokat gondolok rá,és nagyon fáj.

2012. máj. 2. 15:25
 13/13 anonim ***** válasza:
Mi van azóta veletek?
2024. máj. 7. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!