Miért vált ki akkora felháborodást, ha egy kapcsolatban lévő férfi kikezd egy másik nővel?
Igazából arra lennék kíváncsi, hogy ha egy férfi a jelenlegi kapcsolatában mindent megkap, akkor valószínűleg nem néz másfelé.
Ha meg nem kap meg mindent, akkor kalandozik erre-arra, ilyen esetekben, miért a "csábító" nő a gaz?
Gondolom, ha minden jó lenne egy kapcsolatban, akkor nem kerülne ilyenre sor.
Illetve még az a kérdésem, hogy a flört kinek számít megcsalásnak? (kinek mi fér bele, hol a határ?)
"Ha meg nem kap meg mindent, akkor kalandozik erre-arra".
Ha nem kap meg mindent, tehát már nem úgy működnek a dolgok, ahogy kéne, akkor nem kell erőltetni, nem kell kalandozni erre-arra, megalázva a másik felet. Egyszerűen tovább kell lépni. Megbeszélni, hogy nem jó, innentől kezdve: Te jobbra, én balra és nincs sem gaz csábító, sem megcsalás. Így korrekt.
"ez a duma már többszáz éves és csak a nagyon fiatal, vagy kissé butácska nők veszik komolyan."
Közel 40 éves vagyok, 135-ös IQ-val. ;) Sokak szerint kicsit férfi agyam van...
Lehet lehurrogni, támadni, lehet lepontozni, de érdemes egy icipicit elgondolkozni is... Mert vajon miért van az, hogy a többszáz éves dumát nem hallom egy olyan pasitól sem, akit a felesége "hosszú pórázon tart", sőt, ők olyan tisztelettel és megbecsüléssel beszélnek az asszonyról, hogy csak ámulok!
Egyébként teljesen egyetértek a # 23 válaszadóval, valóban a megoldás a problémák feltárása, a megoldásra törekvés, és ha nem megy, akkor külön utak (akár válás, akár nyitott házasság formájában - mert van, ahol csak ez működik sajnos).
Én ezt teszem, de látom, hogy nagyon kevesen képesek rá. Eleve azt megfogalmazni, hogy mi a kapcsolatban a problémánk, nagyon nehéz, komoly önismeret és őszinteség kell hozzá önmagunkkal szemben. Nekem egy évembe telt, és nagyon sok beszélgetésbe, míg beláttam, hogy a valódi problémák nem azok voltak, amiket kimondtunk, hanem pont azok voltak, amiket nem mondtunk ki - mert nem is voltunk vele tisztában.
Tehát ezt elég könnyű mondani, de nagyon hosszú és fájdalmas folyamatról beszélünk, és ha közben felbukkan egy harmadik, akkor az emberek nagyon nagy többsége hajlamos a könnyebb utat választani. Lehet szépíteni, de ez így van. Én konkrétan nem tudnék olyan embert mondani a környezetemben (30-as, 40-es korosztály), akinek ne lett volna valamilyen kikacsintása a kapcsolatból - ez néha tettekig fajult, néha nem, de szinte mindenkinél felmerült egyszer a könnyebb út választásának lehetősége! És nagyon sokan csak ekkor jönnek rá, hogy egy kapcsolat működéséért bizony tenni is kell, mindkét félnek. Egy ilyen kikacsintás már sok házasságot (párkapcsolatot) mentett meg, és sokat is tett tönkre. Ami viszont szerintem a legrosszabb, az az, ha nem változik semmi... egy félrelépést meg lehet bocsátani, ha a kapcsolatot pozitív irányba viszi (mert erre komoly esély van!). Ha viszont a kapcsolat nem változik, vagy romlik, akkor bizony lépni kell - le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!