Van közöttetek olyan, aki élt, vagy él távházasságban/távkapcsolatban?

Nehéz kibírni, de ki lehet! Én fél éve vagyok távkapcsolatban a férjemmel, eddig egyszer voltam nála egy hétre, legközelebb nyár elején megyek majd 2 hétre. Nekünk 4 év után jött egy 2 éves külföldi munkalehetőség, anyagiak miatt muszáj volt elfogadnia. Én nem tudtam vele menni, de gondoltuk, hogy megpróbáljuk.

Nagyon megerősítette az amúgy is szoros kapcsolatot köztünk. Sok nehézségre fel voltunk készülve, de olyanok jönnek képbe, amikre nem is gondoltunk. Például fel voltunk rá készülve, hogy lehet, hogy valamelyikünk vonzódni kezd valakihez, de megbeszélünk mindent, és kibírjuk, mert 2 év alatt kb. 4 hetet tudunk együtt tölteni, a testiség hiányozna. Erre nem került sor eddig. Amire nem voltunk felkészülve, az az érzelmi távolság. Hogy vannak úgy hetek, hogy alig skypeolunk, ha mégis, rossz hangulatban (munkahelyi stressz, mindennapos gondok miatt stb). Ezt nehéz kezelni, hogy nagyon távol érezzük a másikat, szóval van is társad, de nincs is. "Tudom", hogy van, de nem "érzem". Átlendültünk ezeken is, de az elhidegülésre nem voltam felkészülve, lángoltunk egymás iránt, amikor kiment, eszembe sem jutott. A lényeg, hogy mindent beszéljetek meg, más dimenziók fognak nyílni, hogy leültök, és 4-5-6 órán keresztül csak beszélgettek! Mi régen is sokat beszélgettünk, de közel sem ennyit, jobban megismered általa a másikat, és egy mélyebb bizalom alakul ki. Legforróbb szerelmesekből legjobb barátok lesztek, kevés tűzzel, de annál szorosabb bizalmasod lesz, annál szorosabb kötelék, hogy egy ilyen dimenzióban is megnyílik a másik.

Persze kell webkamera, mert a másik iránti vágyat le kell vezetni :) Eleinte furcsa lesz, de izgalmas.

Összefoglalva az a véleményem, hogy egy erős kapcsolatot még erősebbé tesz, egy gyenge lábakon állót próbára tesz, egy semmilyen kapcsolatnak pedig véget vet a távolság.

Később sokkal jobban meg fogjátok becsülni az egymással töltött időt.

Én abban élek, de kicsit más a helyzet, mert nekünk ez kezdetektől fogva az volt. A maximum idő, amit eddig együtt tölthettünk egyszerre 2hét volt. Minden hétvégén találkozunk, péntektől vasárnapig együtt vagyunk.

Két szemszögből tudom vizsgálni a dolgot.

Az enyém: Én baromira szenvedek, nagyon hiányzik, hogy bújhassak, szeretgethessem, hiányzik a közelsége. Rosszabb napjaimon tényleg kínszenvedés, a jobbakon azért könnyebb túl lenni.

Az övé: szerintem ő örül, hogy ilyen ritkán látjuk egymást, neki szüksége van térre. Ha együtt vagyunk is ki kell kapcsolnia 1-2 órát, ilyenkor gépezik, nem nagyon beszélgetünk, csak odafekszem az ölébe, és zenét hallgatok. Szerintem ő nem tudná elviselni a mindennapi találkozást egyelőre, és én sem.

A pozitív oldala, hogy a hétvégéken mennyei a szex, keveset veszekszünk, sokat szeretgetjük egymást, mert tudjuk, hogy mindjárt mehetek haza.

Szóval nálunk a sok találkozás menne a kapcsolat rovására szerintem.