Anyám rendszeresen megcsalja apámat, amiről apa nem tud. Mit tegyek?

És még annyit:

"Minek ment férjhez..minek szült meg minket.."

Ez egy kétségbeesett kiskamasz érthető toporzékolása..csak tudod: az élet nem fekete/fehér, mindig előre látható, kiszámítható folyamat. Azért ment férjhez, mert szerette apádat - és ugyanezért hozott benneteket is a világra. Az érzelmeink, kapcsolataink azonban változnak, alakulnak: hol kiüresednek, hol pedig feltöltődnek. Lehet, hogy a szüleidéi ellaposodtak, el is tűntek. Ha pedig így van, képes volnál anyádat arra "kötelezni" - egy buta, kisgyerekes zsarolással és toporzékolással, - hogy üres látszatok közt élje le innentől az életét, csak mert ti vagytok???!!! Biztosan szeret benneteket és sosem hagyna el - ezt tudd, de a többit, a SAJÁT életét, légyszíves, bízd rá. Ne félj, ha felnősz, majd megtudod te is, milyen éktelen butaságot ordítottál ki magadból azzal a kérdéseddel ("minek ment férjhez..?") Lesz majd ilyen helyzet a te életedben is: esetleg menekülni akarsz majd egy csődtömegből - és aztán eléd áll a gyereked, hogy érzelmileg megzsaroljon. Tudom, ezt ma még képtelen vagy átgondolni - de akkor legalább ne csinálj hülyeségeket. Hagyd a továbblépést rájuk. Tanulj.

11/12-es vagyok:

Na kicsim. (Engedd meg ezt a megszólítást..matuzsálem:-) vagyok hozzád képest. Kösz.)

Olvastam a kommentedet: érezhető, hogy lenyugodtál - és tudod, ez már jó, mert arra utal valahol, hogy a válaszainkkal...segítettünk. Én is kiírtam már magamból azt a szigorúságot - vagy "szigorú szeretetet", így pontosabb, - amivel első megközelítésben válaszoltam.

A kommentedből, ebből az utolsóból, látom: nagyon is értelmes vagy, ha nem forrong benned az indulat. Okosan, jól írsz. Minden fájdalmad, csalódásod, minden érzésed érthető. Dehogynem tudom átérezni a helyzeted! Serdülő lányka vagy, korodnál fogva lázadó, de még így is ígéretes személyiség. Az iskolai "tombolásodat" is tegyük félre: megértem azt is - de kérlek, folytasd másként. Ha egyetlen mód van rá: ne a tanáraiddal konfrontálódj (jó, hogy belátod magad is, a kommented alapján, hogy nem járható út ez. Magadnak ártanál. Neked most stabilitás kell, és ha a családodban épp hiányzik, legyen aabban a környezetben - az iskolában - ahol sok időt töltesz, és ahol sok-sok sikerélmény érhet. Kérlek, dolgozz ezen, mert megvan hozzá minden képességed).

Kényes korban ért az a felismerés, hogy édesanyád - ezek szerint - boldogtalan ember. Tudod, a legtöbb nő - és hallgass meg, mert Te is az vagy! - rengeteget őrlődik és szenved, mielőtt "külső kapcsolatot" elfogadna..és azt is vívódással éli meg, hiszen..családanya. Ne ítéld őt el "élből". Tudom, hogy sokat kérek, de mostmár látom: tőled kérhetek. Ne csak úgy gondolkodj erről a kapcsolatról, mint egy gyerek, aki úgy érzi, elveszti a talajt, a biztonságot - mert lehet: nem maradnak együtt az egyformán szeretett szülei. Gondolkodj picit úgy is, mint egy fiatal...nő. Magasra teszem ezzel azt a bizonyos lécet, mert hiszen nincs még párkapcsolati tapasztalatod - de hogy intelligens vagy, azt tisztán látom és erre appellálok.

Kérlek, hogy ne tégy semmit, ami "indulati" (pedig ismétlem: értelek). Ha az édesanyáddal eddig meleg kapcsolatod volt, kölcsönös volt a szeretet, most próbálj még közelebb lenni hozzá. Tartok tőle, hogy tele van ő bizonytalansággal, "bűntudattal". Tudod, hogyha "csak" arról van szó, hogy a szüleid kapcsolata alapjában nem rossz, (e kegyetlen az élet, a megélhetés-keresési kényszer), és ez a kapcsolat most az édesapád távolléte miatt megrendülni látszik, akkor - ha majd ő ismét itt lesz - valószínűleg helyreáll a "régi rend". Ha pedig arról, hogy évek óta rossz volt már a házasságuk és ez a különélés felszínre hozta ezt - akkor lehet, hogy minden új alapokra helyeződik. Én csak arra kérlek, légy türelemmel (még hogyha nehéz is) - és bízd rájuk a dolgot. Bárhogy is alakuljon, a szüleid maradnak - szeretni fognak téged. És gondolj arra is: az élet tényleg bonyolult..rettenetesen az. Még azt is megkockáztatom: nem tudhatod, édesapád hű volt-e mindig, és hű-e most. Szóval: a saját kapcsolatukat csak ők ismerhetik, láthatják igazán egész folyamatában, a házasságkötéstől máig. Ennek megfelelően, hadd rendezzék el ők.

Ne haragudj, ha hosszú voltam: féltéssel, megértéssel és szeretettel írtam ezt. Állj helyt az iskolában: szerezd meg azt az elismerést, ami téged illet. Légy erős, okos, sikeres, akármi történjék is. E.

Ismét bizonyítottad, hogy kitűnő kis ember vagy már most is, és felnőttként is az leszel. Látod..az a nagybetűs, fránya Élet gondolt egyet, és - a maga módján - átfestette azt a gyönyörű képet, amit a szüleid kapcsolatáról "szeretgettél" magadban. Kemény dolog ez most - de arra talán jó(?) lesz, hogy "bemutatkozzék" neked: "Íme, ilyen vagyok..én, az Élet. Erre a jövőben is számíts". Törés ért, csalódás - de jó anyagból vagy te, kicsi lány. Nem széthullani fogsz, hanem igenis: megedződni. Őket, kettőjüket (a szüleidre gondolok) pedig szeresd, úgy, ahogy vannak. Emberek ők is: változékonyak, törékenyek, tanácstalanok, hajlamosak a tévedésre (mindannyian azok vagyunk!) - de akkor is TI vagytok a legfőbb kincseik. Próbára bocsátotta őket az a bizonyos Élet - remélem, kiállják.

Neked meg szurkolok majd ezerszázzal. Erős vagy, okos vagy és szeretetre méltó. Építsd fel magad - az iskolában, a tanulásban - olyan naggyá, hogy bármi jön, soha ne tudjon kétvállra fektetni. Ha gondod lenne, írj. Vigyázz magadra.E.

Utolsó vagyok:

Nagy vagy, Kicsi Lány. Büszke vagyok rád ismeretlenül is. Mostmár nem is féltelek annyira: ember(ke) vagy a talpadon, és ha ilyen maradsz, nem bír el veled semmi. De ne is bírjon ám!!!:-) Legyen szép életed, sikeres, gazdag pályád, bármit is választasz majd. Tudod, - az "irgum-burgum" ellenére - még az indulataid ereje is tetszett(mert kérlek, ne feledd: "a langyosakat kiköpi az Isten"..) - de az különösen, ahogyan - kiüvöltve őket a net-világba - átalakultál higgadt és érett fiatallá, aki felnőttes emberséggel gondolkodik a legjobb megoldáson. Találjátok meg együtt..kapaszkodjatok össze, ha lehet...álljatok ellen ennek a forgószélnek. A legjobbakat nektek, tiszta szívből: E. (én is nő vagyok - és nem épp tegnap óta "kóstolgatjuk" egymást: az Élet meg én.)

De jó hogy beszéltél vele!!

Látod, szeret titeket...talán nagyon egyedül volt..mint nő.

lehet h csak egy kis kaland volt, nem komoly. Nehéz neki is a férje nélkül, ő is csak egy gyarló ember mint mindannyian. De látod: szeret titeket! Jó, hoyg szóltál neki!!