Menjek albérletbe vagy költözzek a barátomhoz, aki a családjával él?

Mindenképpen az albérlet!

Én éltem úgy a volt párommal, hogy az én szüleimnél. Apukám elég rigolyás emeber. Fél évig birta, hogy ne szóljon bele a dolgainkba. Aztán mikor már úgy láttam, tarthatatlan a helyzet, akkor költöztünk. Anyósomékhoz. Bár soha ne tettem volna. Az a megaláztatás, amit én ott átéltem. Akkoriban tanulgattam főzni. Minden sz*r volt amit csináltam. Túl sós, sótlan, sok a bors, hosszú lére engedtem, stb.stb. Mikor mit talált ki. Nem ezek miatt, de szét is mentünk a párommal, de megtanultam, hogy szülőknél hosszútávon együttélni nem lehet!!!

Mostani párommal saját lakásban lakunk, csak ketten. Még a hitelt meg az egyéb dolgokat intéztük, akkor hol egyik, hogy a másik szülőnél aludtunk. De a fogadtatás is más volt, hisz tudta mindenki, hogy ez csak átmeneti állapot.

A barátod nem szeretne összeköltözni veled?

De én is inkább az albérletet választanám. Nekem az anyós lakott a szomszédban. Ha házaséletet akartunk kérni, akkor be kellett zárni az ajtót és bennehagyni a kulcsot, mert jött-ment.... És nem szabadott megtiltani neki...

Ne akard inkább megtudni, milyen az.

költözz a barátoddal és mondjuk egy másik párral közös albiba, így megoszlanak a költségek, és mégsem szólnak bele az életetekbe azok, akikkel együtt laktok.

ne menj anyósékhoz, pláne ha van más lehetőséged is. felnőttként sztem nem jó együtt élni a szülőkkel.

A barátoddal közösen, mint ahogy mindenki írja. Milyen idősek vagytok?

Vagy nem akarsz együtt élni a pároddal?