Miért baj, ha valaki nem vágyik párkapcsolatra, családra?

00:01

De ezt a "tifajtátok" is előszeretettel műveli. Én teljesen természetesen élem meg hogy egyedül szeretnék maradni, sosem gondoltam máshogy (tehát nem mondvacsinált indokok, vagy rossz tapasztalatok miatt, csak ilyen vagyok és kész), de ha valaki rákérdez, hogy na miért nincs kapcsolatom, és csak ennyit mondok, hogy mert nem vágyom rá, rögtön elkezdenek prédikálni hogy na de ez nem jó, mi lesz később, menjek orvoshoz, milyen jó dolog a család, stb. Sőt, nem azért, de szerintem aki tényleg nem szeretne családot, az nem szokott úgy viselkedni amit írtál, az nekem inkább egy megkeseredett, irigy személynek tűnik, aki folyamatosan azt hangoztatja, jaj de jó egyedül.

23:28

Szerinted HA lenne isten, olyan lenne, mint egy pletykás falusi vénasszony? Azt kérné számon, hogy miért nincs gyereked?

"az emberek általában akarnak valami nyomot hagyni a világban magukból->gyerek. az, h a párjaidhoz így állsz hozzá, ésszerű, de nem erre vágyik egy normális ember (bocs),"

Na ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam...

Azérrt mert ebben a mai bizonytaslan világban nem szretne a kérdezőc gyereket vállalni,még nem nevezhető nem normálisnak.Sőt!

Szerintem egyáltalán nem baj,hogy nem vágysz kapcsolatra,biztos meg van rá a legbelső okod.Nagyon sok embert ismerek aki egyedül él.Én is.

azzal,hogy a környezeted mit szól hozzá,ne foglalkozz,a Te életed,Te döntöd el,hogy akarsz élni.

Kár, hogy csak a rosszat és rögtön a lehetséges veszteséget látod. Szerintem még mindig jobb szerelmesnek lenni és elveszíteni azt, mint soha nem ismerni.

Nagyon fiatal vagy, még bármi történhet, akár egyik napról a másikra is, ami megváltoztathat.

Ha most nem vágysz rá, ok, szíved joga. Biztos jól érzed így magad.

Ezzel a "tifajtátok" kifejezéssel sikerült szép nagy bakot lőni, mert én is notórius egyedülálló vagyok, de hajnali negyed 1 körül már lehetnek apróbb fogalmazási hibák. :-)

Szóval: én is olyasmire gondoltam, amit írtál. Aki önszántából egyedülálló, azzal általában nincs ilyen baj. De a saját, reprezentatív felmérésnek egyáltalán nem mondható tapasztalataim szerint kevés az, aki "meggyőződéses", a legtöbben csalódottak, kiábrándultak és ebbe menekülnek, hogy ne kelljen bevallaniuk, mennyire nem megy nekik a párkeresés, ne kelljen szembenézniük a hibáikkal.

Na, ők aztán rettenetesen tudnak lenni: a "Van-e valakid?" kérdésre náluk nem létezik egyszavas válasz, csak 4-5 perces monológ arról, hogy nincs, mert a férfiak/nők bunkók, anyagiasak és szexmániások, ő meg nem ilyen, ő ennél sokkal mélyebb érzésű és különben is: így a világon a legjobb, a párkapcsolatoknak semmi értelme, mert az evolúció meg az ösztönök meg minden.

Na, ilyennek nem szabad lenni. Az ilyen viselkedésnek semmi értelme, csak az egyén sértettségét, szerencsétlenségét palástolja és megrontja a kapcsolatot az ismerőseivel, barátaival. Nyugodtan lehet bárki egyedülálló, az sem baj, ha azért teszi, mert egy életre kiábrándul a párkapcsolatokból, de az ilyen viselkedést ki kell hagyni, mert olyan, egyébként vele szemben jóindulatú emberekkel veszhet össze, akikkel kár lenne összekülönbözni.

30 éves nő vagyok és én elmondhatom, hogy tipikus "magányos farkas" vagyok... vagyis az évek során lettem.

Mivel szinte alig volt párkapcsolatom, tinikoromban abszolút nem, és annyira megszoktam az egyedüllétet, hogy szinte imádok egyedülállónak lenni! Persze senkinek sem hangoztatom, inkább csak annyit mondok, hogy még nem találtam meg az igazit (talán részben ez igaz is):)

Az sem baj, ha nem lesz férjem, nem lesz gyerekem, nekem nem kell egy rossz vagy langyos kapcsolat. Na, meg elegendő tapasztalatom sincs, ami nem biztos, hogy ennyi idősen előny.

A lottó 5-öst viszont szívesen megnyerném, és adnék belőle az éhező családoknak :)

Én már elmúltam 30, és ezért ismerőseim állandóan kérdezgetik, miért nem mentem már férjhez. Nos azért,mert nem találtam még meg az igazit. Szerintem ha megtalálod az igazit, máshogyan fogsz érezni. :)

Másrészről rohadt idegesítő, hogy az az elvárás egy 30 év körüli nőtől, hogy LEGYEN párkapcsolata, de inkább legyen már férje, és gyereke(i). Arra nem gondolnak, hogy talán még nem találta meg azt, akinek gyereket szülhetne, aki mellett biztonságban érezné magát, vagyis aki a másik fele. Továbbá sokkal nehezebb rátalálni egy rendes pasira, aki nem csak egy éjszakát akar és komolyan gondolja.

Nekem ez a problémám, mert -igenis kimondom-képtelen lennék egyéjszakás kalandra. Romantikus típus vagyok.

Ezenfelül hatalmas bátorság kell sok csalódás után felemelt fejjel, a sok negatív dolog után reménykedve nekivágni a randizásnak. Igen, nehéz dolog, de legalábbis nem könnyű a randikon a legjobb formádat hozni, egy kapcsolatot létrehozni, fenntartani, ápolni,könnyebb bebújni a kényelmes magányos csigaházba, ahol nem kell félni a csalódástól.

Összegezve ne törődj mások véleményével, mindenki egyedi, úgy élj, ahogy akarsz :)