Meghalt a mamám. Miért nem sírok annyit mint más? Én lelketlen vagyok? Pedig szerettem őt nagyon, de ugyanúgy csinálok mindent ma is, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. Egy folyamatos nyomott, szomorú hangulatom van, de csak kétszer sírtam. Baj ez?

Részvétem. Én is szerettem a nagyszüleimet, már mindet elvesztettem sajnos, de egyedül az egyik papám temetésén sírtam azért, mert bátyám is nagyon sírt, teljesen összetört, és nekem fájt ezt látni, inkább ez váltotta ki belőlem a sírást, nem a haláleset. Valamiért én nem sírással gyászolok. Belül elrendezem a dolgokat. Persze fáj, sokat gondolok rájuk, szomorú vagyok, de valamiért még soha nem sírtam ilyenért. Pedig amúgy nagyon sírós vagyok.

Én is csak egyszer sírtam, mikor meghalt a nagymamám, a temetésén, amikor megláttam az urnán a nevét. Az borzalmas volt. De azon kívül nem sírtam, nem azért, mert nem szerettem. Szerintem ettől nem leszünk lelketlenek, mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt.

Őszinte részvétem! Nem nem baj, hogy nem sírsz annyit mint a többiek, mindenki másképp gyászol, ez nem jelenti azt hogy neked nem fáj. Egyszerűen csak a tagadási fázisban vagy, lehet hogy később ha felfogtad mi történt majd akkor fogsz sírni.