Mit lehet tenni ha felnőtt férfi létemre anyám ismerőse révén leszervez egy állást nekem, ti elfogadnátok férfi létetekre?

Örülj neki, hogy anyukád felhasználja a kapcsolatait és támogat téged. A mai világban már az is nagy szó, ha van munkád. Hiába vagy te akár kiváló szaktudással rendelkező munkaerő, ez egyre kevesebb helyen elég önmagában.

A lényeg, hogy nyugodtan fogadd el, de dolgozz becsülettel, és akkor teljesen mindegy, hogy hogyan jutottál oda, senki nem mondhat rád egy rossz szót sem.

Én becsületes embernek tartom magam, nem szoktam soha nyalizni vagy könyökölni, karrierista sem vagyok. De ha adódik egy ilyen lehetőség, és tudom magamról, hogy alkalmas vagyok az állásra, és legjobb tudásom szerint fogom csinálni, akkor miért ne fogadnám el?

Ha nem értek hozzá, ha vannak nálam sokkal jártasabbak a témában, akkor természetesen nem fogadnám el. Egyrészt nem lenne igazságos, másrészt maximalista létemre megőrülnék, ha olyat kéne csinálnom, amit nem tudok, vagy nem annyira tudok, mint szeretném. Szerintem ez így tisztességes.

Ha Magyarországon akarsz mindenáron maradni, akkor a jelenlegi káosz szerint kell, hogy élj. Márpedig úgy látom, ott az a törvény, hogy csakis a sógor-koma útján lehet boldogulni.

Ha a magad lábára akarsz állni és olyan állást keresel, amit te is szeretsz, és senkinek sem akasrz hálálkodni, sem pedig a lekötelezettje lenni, akkor javaslom, hogy tanulj nyelveket és irány nyugat! Bizonyíts, hogy meg tudsz a magad lábán állni, hogy nem vagy nyámnyila, szerencsétlen meg hasonlóak.

Hát ki segítsen az embernek, ha nem a saját anyja?

Egyébként ez nem rátermettség vagy életrevalóság kérdése. ha egyszer nincs munka, akkor nincs! És ha jön valami lehetőség ekkor el kell fogadni. Tudod, hány olyan embert ismerek, akik okosak, értelmesek, gyakorlatiasak, és mégsem találnak semmi munkát, vagy csak ilyen alkalmikat nevetséges összegért. Ez nagyban szerencse is.