Mióta lett elítélendő dolog ez?

Nem elítélendő! Főleg a mai viszonyok között, sajnos a "gyerekek" sokszor nem is tudnak arról álmodni, hogy saját életet kezdjenek...

Én 26 évesen otthon lakom, és sajnos rászorulok a szüleim pénzére is. Már sokat beszéltünk itt is a fiatalok (meg nem csak a fiatalok) munkavállalása, fizetési helyzetéről, ezért ezt most itt nem részletezném újra.

A lényeg, hogy jelenleg olyan helyzet van, hogy a családoknak össze kell tartani, mert egy-egy ember nem feltétlenül képes megteremteni a lakhatást, megélhetést...

Mér' most akkor nem a segged alá tették a kocsit? De. Nem számít, h hány éves.

Amikor fősulis voltam, én is irigykedve néztem azokra, akiknek a szülei azzal nyitottak, h na fiam, felvettek főiskolára, akkor veszünk neked egy kis lakást abban a városban. Én meg költhettem el az ösztöndíjam 4 éven át albérletre. Az ő ösztöndíjuk maradt a számlán és kamatozott. (már aki nem bulizta el) 4 év után volt kezdőtőkéjük. Nekem diákhitelt kellett felvennem, mert 20 éves koromban anyuék már semmi pénzt nem tudtak adni, még buszjegyre sem. Ők kezdőtőkével estek ki az iskolapadból, én tartozással. (már visszafizettem). Nem elítélendő a szülői támogatás, csak meg lehet érteni, ha sok ember igazságtalannak érzi, ha ő semmit nem kap.

Anyuka vagyok jómagam is.A fiam 20 éves,és tanul.Ráadásul Angliában élünk albérletben,és itt kint tanul.Már beszélgettünk,hogy hogy tervezi a jövőjét.Elmondta,hogy 22-23 évesen már dolgozni akar,és továbbra is velünk akar maradni,mert ha le is ad egy bizonyos összeget,még mindig többet tud majd spórolni,mint ha külön albérletbe menne.

Én örülők neki.Addig marad ameddig akar.Eddig se okozott sok gondot,eddig is mindig úgy sütöttünk,főztünk,hogy jutott mindhármunknak,akkor 5 év múlva is jutni fog,és lesz hely.Nem mondtam nemet arra,hogy a fizetésből adjon le.Bár a párommal megbeszéltük,hogy amit lead,azt betesszük a számlára,és ha költözik,visszaadjuk neki,egy összegben,hogy így is segítsük.Sajnos nem vagyunk gazdagok,és nem tudunk nagyobb összeget adni induláskor csak így. Az igazság az,hogy jól esett,hogy a fiam magától mondta,hogy beszáll a rezsibe,kajába.

Sajnos sok fiatal természetesnek veszi,hogy a szülőknek kötelességük eltartani a gyereküket,meg milyen szülő az aki nem támogatja a gyerekét,de fordított helyzetben nagyon kevés gyerek segíti,támogatja a szüleit.A legtöbb azzal védekezik,hogy saját családja van,nem tudja támogatni a szüleit.

Szerintem ennek oda-vissza kéne működnie.HA teheti a szülő támogassa,segítse gyerekét.Ha a gyerek megteheti akkor ő is támogassa,segítse szüleit.

Én úgy érzem nem vallottam kudarcot anyaként.Semmi nyelvtudással,és úgy hogy vállaltam azt hogy takarítok(otthon szakmámban dolgoztam)biztosítottam,hogy a fiam kint tanulhasson.Nem vagyunk gazdagok,de addig lakhat velünk ameddig akar.Ha dolgozik akkor annyi pénzt ad le amennyit akar,nem szabunk összeget neki.A pénzt pedig eltesszük neki,hogy legyen egy indulótőkéje..Ennél többet én sem tudok adni neki..

40/N