Ismertek olyan férfit, aki felnőtt kora ellenére képtelen leszakadni az anyjáról?

Én tényleg azt nem értem, hogy tényeket, történetek írnak le itt emberek. Erre persze rögötn megjelenik valami frusztrált gyermek, és el kezd bolond-nőzni, ahelyett, hogy magába nézne és változtatna az életén.

Bezzeg, ha "minden-nő-krvázni", vagy szidni kell a nőket, akkor megy köztük a nagy egyetértés.

Igen, az exem:))

A családja csicskáztatja, beleértve az anyját is 32 éves létére. Úgy is, h. inkább hazaküldtek (amikor náluk voltunk), mert a Csabának (párom) be kell vásárolnia nekik, én meg csak útban voltam.

No comment

ma 14:06

Azta még sose láttam ilyen hosszú hozzászólást! Hogy csináltad?!

14-es!

Ha valaki többet törődik az anyukájával, mint a feleségével, az igenis gáz.

Az anyukáját úgy szereti, mint a szülőjét, a feleségét pedig mint a feleségét.

Remélhetőleg csak egyikükbe szerelmes.

A házimunkával pedig önmagában nincs semmi baj, nem a letört műkörmömet siratom.

De próbáld ki, hogy szülsz egy gyereket, és egész nap otthon vagy vele.

Onnantól minimum 1, de inkább 7 évig kb. annyiból áll az életed, hogy gyerek ellátása, főzés, mosás, takarítás, este pedig öltözz nővérkének.

A szociális életed a földdel lesz egyenlő. (Nem mindenkinél, de azért messze ez a magyar átlag.)

Ha tejfakasztó bulit tartotok, akkor is a nő csinál mindent... (De leginkább a nő csak otthon pihen, amíg a férj elmegy berúgni.

(Szerencsére nem minden pasi ekkora tapló, de az átlag ilyen.)

A férjed eközben dolgozik, munkamegbeszélésekre, céges bulikra jár, péntek esténként beül egy sörre a haverokkal, hogy kibeszélje azt a sok otthoni feszültséget, amit a felesége szülés utáni depressziója okoz,...

Ha k.csög, még flörtöl is, mert a felesége haja megfakult, már töredezik, az arcán terhességi májfoltok vannak és egész nap melegítőben van, elhanyagolj magát, hurkásodik, már nem olyan feszes a bőre mint egy 16 éves kamaszlánynak, a szemei karikásak, kiábrándító jelenség...

Az ilyen fajta férfiak, akiknek nem esik le, hogy különösen ebben az időszakban igenis támogatásra szorul a feleségük, általában elváltan végzik, és csak pénzzel tudják megvásárolni a gyerekük szeretetét, akinek nem tudtak mást átadni, csak a saját elcs.szett példájukat...

Ha viszont a nő ilyenkor támogatást kap, a férje továbbra is dicséri, nem hanyagolja el, és nem lesz olyan aberrált, hogy a szülés utáni változások miatt kereket oldjon, akkor a nő is jobban kitesz magáért, eljár jógázni, hogy formába hozza magát, szívesen csinálja, amit csinál, nem lesz olyan házsártos, hogy "a Józsi megint szanaszét dobálta a büdös zokniját a lakásban, mi vagyok én, bejárónő?", hanem csak mosolyog, hogy az ő férjecskéje milyen kis szeleburdi...

Nem egy nagy varázslat.

Csak az elismerést szeretnénk érezni, hogy a férfiak ne vegyék természetesnek, hogy úgy látjuk el őket, mintha gyerekek lennének, hanem néha-néha megköszönhetik, esetleg meglephetnek minket egy saját készítésű vacsorával, vagy egy meglepi-porszívózással...

Én legalábbis így működöm.

Nőket nem köteleznének katonának?

Meglepődnél, ha tudnád, mennyi nő megy önként katonának.

Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy nő átlagosan 10 kg-mal kevesebb egy férfinál, a csontjai felülete pedig sokkal simább, jóval kisebb mennyiségű izom tud megtapadni rajta, ellenben a bőrében sokkal több a zsírszövet.

A férfi test vadászatra, a női szülésre van.

Ez tény, és ezen egy normális nő sem akar változtatni.

Rengeteg nő állt be traktorosnak az emancipáció idején, és lett emiatt meddő. (A sok rázkódástól konkrétan.)

Egyszerűen nem lehet kicselezni a természetet.

De az sem igazságos, hogy ha egy nőnek születik egy gyereke - és tegyük fel nem szűzmáriáról van szó, tehát egy hím egyed is kellett a nemzéshez, akkor a férfi minden különösebb következmény nélkül elhagyhatja a családját.

Ha egy nő teszi ezt, még börtönbe is zárják!!

Természetesen ez amúgy is ritkábban történik meg, de nem látod, milyen kiszolgáltatottakká tesz ez minket?

Ti a katonaságon túleshettek 2 év alatt.

Mi viszont minimum 18 évig kell, hogy neveljük a gyereke(ke)t, ha tetszik, ha nem.

Ha közben eszünkbe jut, hogy úristen, én ezt nem is így akartam, nekünk nincs visszaút.

Mellesleg ékes példája vagy a kisfiúként élő férfiaknak, akiknek minden úgy kényelmes, ahogy van, a nő szakadjon meg, ha akar, őt nem érdekli.

A legszebb, amikor a férfi még a férfi-jellegű ház körüli teendőkhöz sem ért. (Egyre többen.)

Képzeld el, hogy igenis jogom van ahhoz, hogy tanuljak és ha úgy karom, biológus legyek.

És jogom van ahhoz, hogy ezt élvezzem, és ne adjam fel azért, mert a férjem meg kémikus akar lenni és nem hajlandó feladni az álmait a családért.

Változnak az idők, más szelek fújnak, ha tetszik, ha nem.

Aki pedig akkor érzi magát férfinak, a nőt meg nőnek, ha a nő egész nap otthon dolgozik és halálra unja magát, mert nincs kivel beszélgetnie, ellenben a gyerekre 24/24-ben vigyáznia kell, a férfi meg hazaérve bezabál, fáradtan leül a TV elé miközben a felesége tovább görnyed a mosatlan felett aztán jól megd.gja és még azt is elvárja, hogy a felesége ne undorodjon meg tőle, annak száradjon le a pelyhes kis fütyije.

Igen, a Párom az. Oké, speciális a helyzet, mert Apuka beteg, így minden férfi meló a Páromra marad. Van egy nővére, akire nem lehet számítani, mert azonnal beül a gép elé, ha nem vagyunk bent a Párom szobájában. Mondtam Páromnak, hogy alig két utcányira tőlük lakik egy ismerősöm, van egy kis kiadó háza, olcsón és berendezve, menjünk oda, hiszen ha bármit segíteni kell, két perc alatt ott vagyunk a szülői házban. De ő nem hagyja otthon az anyukáját...

A nővére 30 éves, nem dolgozik, így tulajdonképp őt is a Párom tartja el, ő dolgozik a családból egyedül, mert az anyukája apukát ápolja.

Párom 26 éves, én 27 leszek.

Remélem, hamarosan el tud szakadni a szülői háztól.

27/L

04-16 17:56 - fú, ez kemény.

Én már teljesen meg vagyok zavarodva. Egyrészt kinevetem a feministákat, másrészt felmegy tőle az agyvizem, h minden férfi azzal jön, hogy "ti akartátok az egyenjogúságot", harmadrészt dühít, hogy még mindig nincs egyenjogúság, negyedrészt megvetem azokat, akik engedékenyebbek a férfiakkal, csak azért, mert férfiak, ötödrészt szeretem a férfiakat, mert lehet velük hülyülni, hatodrészt örökké az van bennem, hogy be akarom bizonyítani, hogy vagyok olyan jó, mint egy férfi, hetedrészt szétvet az ideg, hogy a férfiak azt éreztetik velem, kevesebb/gyengébb/rosszabb vagyok náluk és még sorolhatnám.

De veled 04-16 17:56, teljesen egyetértek. Nekem egy bátyám van, egy öcsém, meg egy nővérem. Nagyon nagyon szeretem őket. Viszont attól, hogy néha igazságtalanságot vélek felfedezni, teljesen lázadó leszek. Pedig ezt már 14 éves koromban kiéltem, de ha egyszer látom, hogy többet engednek meg a szüleim az öcsémnek és a bátyámnak, kialakult bennem egy dac. Pedig a szüleim is hihetetlenül jó szülők, és egyenlően bánnak velünk, de néha akkor is értetlenül állok, hogy "de miért???!!". Én szeptemberben költözöm el itthonról koliba, addig dolgozom. Öcsém szakmát tanul, amibe - hát valljuk be - nem szakad meg. Én hetente 4-5 alkalommal főzök teljesen egyedül, mert apa, anya dolgozik és nem vagyok csecsemő, meg tudom csinálni. Szerencsére már kiskorunktól kezdve mindig be volt osztva, ki mit csinál, most már egyszerűen csak annyi van, hogy "ha én főzök, te mosogatsz". Ez bevált módszer, de néha azért elejt "vicces" megjegyzéseket öcsém, h "de a te dolgod". Poénnak szánja, de én annyira ki vagyok élezve ezekre a helyzetekre, hogy felmegy ilyenkor az agyvizem. De persze elviccelem én is a dolgot. Viszont sokkal többet segítek otthon, mint öcsém, vagy bátyám. És természetesnek veszik. Apu és anyu nem, mert ők megjegyzik és megdicsérnek, pedig nem ez a célom (bár jól esik), hanem az, hogy az legyen a természetes, hogy mindenki ugyanannyit segít. Piti dolgoknak tűnhetnek ezek és van sokkal rosszabb, de amit legkevésbé tűrök, az az igazságtalanság. És folyton ebbe ütközöm, amikor férfiakkal érintkezem.

Józsi 7 csajt is megfűzött egy éjszaka alatt? Tutikirály! Mari ugyanezt tette? K.rva! Ez MI??!! De igazából ha elkezdeném sorolni, soha nem érne véget.

Nem tudom, ismeritek-e Robert Merle: Védett férfiak - című könyvét. Az egy elképzelt jövőképről szól, amiben a férfiakat valami halálos kór fertőzi, és nők kezébe kerül a hatalom. Próbálnak valami szert kifejleszteni, amivel megmenthetik a férfiakat, de igazából a hatalom (ami nők kezében van) már azon dolgozik, hogy hogyan lehet férfiak nélkül élni. Vagyis kidolgozzák, hogyan maradhat fenn az emberiség férfiak NÉLKÜL. Na ez a másik véglet, nagyon jó könyv amúgy, én pl megőrülnék egy olyan világban, amiben csak nők lennének, de én csak azt akarom, hogy mindenkivel egyenlően bánjanak. Ne élvezzen se előnyt, se hátrányt, csak mert férfi/nő.

Kicsit zavaros lett, amit írtam, de mindig bedühödök, amikor ezekre az igazságtalanságokra gondolok. Mikor les már IGAZSÁG????!!!