Van köztetek olyan akinek bár van férje vagy társa mégis egyedül van? A párom nem néz semmibe hónapok óta lekezel mint nő rám se néz. Nagyon egyedül vagyok és már odavan az önbizalmam is.

Sajnos tudom mit érzel,elég rothadt dolog ez a társas magány.A férjem azt mondja ha beszélgetünk róla(már amikor beszélgetünk),hogy öregszünk(én 43,ő 45 éves).Lehet,hogy nem olyan a bőrünk mint húszévesen de én még mindig szeretnék néha eljárni kicsit szórakozni,táncolni és a szex ellen se lenne kifogásom ha nem csak "minden másnap" lenne.Két gyerek után sem híztam el,jók még a lánykori ruháim.letagadhatnék néhány évet a koromból,és megfordulnak még utánam a férfiak.Csak pont a férjemet nem érdeklem különösebben.Bár ahogy visszahallottam mindenkinek dicsérget.Akkor meg mi a gond ezzel a korosztállyal a párkapcsolatokban?Nem érzem magam öregnek sőt különösebben fáradtnak sem pedig munka,háztartás,kert stb,sőt semmibe sem segít.Talán ebbe öregedett bele 45évesen.

8-asnak"van én is így vagyok".Sokan adtak már olyan tanácsot,hogy szexi fehérnemű meg ki kell mozdulni a hétköznapokból.Megpróbáltam: a tv előtt horkolót felébreszteni szexi fehérneművel, úgy nézett rám mint aki rémeket lát.Kirándulni,szórakozni nem akar,akkor hogy lépjünk ki a hétköznapokból?Max étterembe lehetne elcsábítani,ugyanis az én férjem a szemétdomb tetején is elüldögél csak enni legyen.utolsó voltam

Utolsónak! Igen, ismerős a helyzet, horkolás, nem mozdulunk ki, szemétdomb, nem segít semmiben. Az enyém 50 éves én 32 gyerek nincs, de 1 ilyentől remélem nem is lesz.

"32 gyerek nincs"Mondanám neked,hogy lépj le,még iőben van fiatal vagy ,gyerek nélkül nagyobb esélyed van az újrakezdésre,csak én már nem is hiszem el,hogy van normális pasi.Sajnos a környezetemben is egyre több nő panaszkodik vagy lép le.Aztán fene tudja,mert aki lelépett még egy se jött vissza,hogy "mégiscsak jobb volt apucival".