Miért van az hogy állandóan egyedül kell megoldanom a problémáimat?

A családomban senki támogatására nem számíthatok, ez így megy amióta önálló véleményem is lehet a dolgokról és nem bólogatok mindenre rá. Soha senki nem ért velem egyet, de amúgy köztük meg nagy az egyetértés! Csak én lógok ki a sorból. Mindenbe belekötnek, a főzésembe, a kiadásokba, pedig mindig odafigyelek, hogy árban megfelelő, egészséges ételeket készítsek, de nem, ebbe is bele lehet kötni, ha az ember spórol. De leülni és megenni meg tudják. Csak utána jönnek hogy mi mennyibe került, hol vettem, mit tettem bele a levesbe...mert egy embernek megfájdult a gyomra. Senkinek nem kívánom ezt a családot. Mindig mindenbe találnak kifogást. Megbeszélni viszont nem lehet velük semmit, mert legyintenek rá, de nekem viszont meg kell hallgatnom őket és még véleményt sem mondhatok, mert nem lehet, mert akkor vérig sértődnek ha meg merek szólalni, kiváltképp, ha nem az ő szájízüknek megfelelő véleményem van. Még a legnagyobb ellenségemnek sem. És még elköltözni sem tudok sehová... Mit tegyek? Tanácsolták már, hogy ne foglakozzak velük, de hát minden áldott nap elviselni, nem foglalkozni velük nem egyszerű... :(((