Nem akarom, hogy ennyi gyűlölet legyen bennem. Mit tegyek?

külföldre költöznél ott valamenyire megtanulnád ,mindegy milyen faj nemzet, egyenlöen kell kezelni.Ráadásul meg is éreznéd saját magadon milyen a másik oldalon élni.

A cigányokrol meg az a véleményem köztük is van barátságos ember.Csak tanulatlanok mivel a jellemzö 6 osztály általános iskolai szinten náluk a felsöfokot jelenti.Ez sajna meg is láttszik a viselkedésükön.

Neked nincs szükséged pszichológusra.

Ahogy öregszik az ember egyre könnyebben viseli a kellemetlenségeket.

A gyűlölet egy nagyon rossz érzés, de tökéletesen emberi, mint a szeretet, csak az a másik véglet. Aki tud uralkodni az érzésein (érzelmi indíttatásból nem csinál kárt magának és másoknak ) annak nem gond.

Ha már szenvedsz attól, hogy gyűlölet érzése tölt el, a legjobb ha a gondolataidat valahogy messze irányítod a kiváltó témától. Eleinte nem könnyű, de gyakorlat teszi a mestert. (Arra gondolok, hogy próbálj olyasmivel foglalkozni amit szeretsz csinálni, vagy ami nem szokta kiváltani ezt a rossz érzést)

Beszélned kéne emberekkel, akik hasonló utat jártak be. Én nem vagyok béke nagykövet. Közel sem. Viszont amit a saját bőrömön tapasztaltam, hogy cigány és cigány között is vannak óóóóóriási különbségek. A szomszédságban lakik egy zenész család, akikkel összebarátkoztunk. Ne olyan mulatós gagyira gondoljatok, konzervatóriumot végeztek apuka meg a gyerekek, anyukájuk is szép eredménnyel végezte a középiskolát. Komolyan mondom, hogy bár nem kevés gyűlölet van bennem is, rájuk és a hasonlókra abszolút felnézek. És most jön a csattanó: az ilyen családok is megvetik azt a réteget, akik miatt olyan a megítélésük, amilyen. Én akkor szoktam idegbeteg lenni, mikor pl facebookon látom az ilyen kisebbséget (és itt most egy tipikus borsodi falu lakosságát értem) ajnározzák, és mindenki csúf és gonosz, aki nem megértő és segítőkész velük (akik amúgy 20 forintért megölnek és otthagynak az árokparton...)

Nekem úgy sikerült leküzdenem ezt a zsigerből jövő gyűlöletet, hogy megismertek közülük a rendes és jó embereket, és ezáltal ismerem az ő véleményüket is erről az egészről. Ez állítólag egy esküvőn hangzott el, mikor a két család vmiben nem értett egyet. "Ezek nem muzsikus cigányok, büdös oláh cigány ez mind". Szerintem ennél többet nem kell mondani :))).

Szép környéken élünk mi is, vannak tanulságos történeteim az orvosi rendelő várójából is... Nagyon nem mindegy, hogy kedvesen megdicsérik a mi babánkat és barátságosak, el lehet velük beszélgetni, vagy nyomulnak és a fél várót megtölti a "szűkcsalád" és a mulatós sz@rt hallgatják telefonról. Ilyenkor szívem szerint elővennék egy puskát és halomra... De amíg nem bántanak csak idegesítőek, addig toleránsnak kell lennünk. Viszont amelyik kötekedik, az nem teszi zsebre amit kap. Mondták már, hogy nagy a pofám és nem kéne, pedig én épp ebben hiszek. Attól kapnak vérszemet, ha látják, hogy gyenge az ember, és ezért voltak képesek elkanászodni.

Nem tudom segít-e a gondolatmenetem, de azt hiszem, maximálisan átérzem, amit írtál. Ez az egész társadalom problémája, vagy tágabb értelemben az egész emberiségé.

Végezetül csak még annyit, hogy általában amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, és ebben az esetben ez fokozottan igaz.

"Azt akarom, hogy több olyan pillanat legyen mint amilyen az volt de egyszerűen nem megy. És ez hosszútávon teljesen kikészít. Mit tehetnék? Beszélnem kéne valakivel? Vagy mit csináljak?

24/F"

Ha cigány lányt akarsz feleségül venni, akkor kell tenned valamit. Egyébként minek?

A cigány egy "dolog", ezen kívül van még több száz olyan az életben amitől kinyílik az ember zsebében a bicska.

Van amit szeretünk, van amit gyűlölünk ez teljesen normális. Nincs az a törvény ami korlátozhatná az ember érzéseit, az érzései miatt még senkit nem csuktak börtönbe.

Vannak emberek, akiknek gazdagabb a lelkivilága, a boldogok pedig a lelki szegények.

Bizonyos szemszögből szerencsés, ha valaki képes mélyebb érzéseket átélni, mert igaz rá, hogy nagyon tud szeretni is, az pedig jó érzés.

Igazán kiegyensúlyozott az, aki ismeri a mértéket, s a leírtak alapján Te ismered, hiszen önerőből távoztál egy olyan társaságból, ami nem neked való.

A rossz provokáló dolgokat nem lehet maradéktalanul kizárni az életünkből, aki szembe tud nézni a rosszal is, a nélkül, hogy abból kára származna, az él teljes értékű életet.

Ha a rosszal nézünk szembe, nem várhatjuk magunktól, hogy szeretet érezzünk, evidens, hogy az érzéseink is rosszak.

De azok csak múló érzések, amik csalhatnak is, a józan ész domináljon a továbbiakban is.