Nem akarom, hogy ennyi gyűlölet legyen bennem. Mit tegyek?

Először is azt szeretném mondani, hogy nem rossz szándékkal jöttem, és nem rasszista akarok lenni! Csak egy kis segítséget akarok kérni.

Sok éven keresztül gyűlöltem mindenkit aki más (zsidók, cigányok, baloldaliak stb). Aztán egyszer lett egy fura érzésem és mélyen elgondolkoztam a dolgokon és rájöttem, hogy nekem attól nem lesz jobb, hogy utálok másokat. Sok idő volt mire nehezen ki tudom mondani, hogy közöttük is vannak normálisak és nincs okom mindegyiket utálni. Közben a barátaim nagy részét elveszítettem mert normálisan kezdtem öltözni és viselkedni de szerintük csicska lettem, ez is azt jelenti, hogy csak a gyűlölet tart(ott) össze minket. Ez eddig jó is lenne csak az a baj, hogy a romákat nem tudom sehogy elfogadni, még mindig az van hogy kimegyek az utcára, meglátok egyet és egyszerűen elkap a hányinger. Az mindegy, hogy férfi, nő, kisgyerek vagy felnőtt, legszívesebben megütném de szerencsére van egy kis eszem és nem akarom elcseszni az életemet miattuk. Már vertek meg nem egyszer de azzal csak azt érték el, hogy mégjobban megutáltam őket. Pedig biztos van közöttük is olyan aki nem érdemli meg de én egyet sem ismerek és mivel így viselkednek nem is akarom őket megismerni. Valamelyik nap elmentem tesómmal a boltba és ott volt egy kis romagyerek (olyan 1-2 éves lehetett) mosolygott rám meg integetett és 1 pillanatra én is mosolyogtam rá de előjött az, hogy úristen minek mosolygok én ilyenekre?! és gyorsan arrébb mentem. Azt akarom, hogy több olyan pillanat legyen mint amilyen az volt de egyszerűen nem megy. És ez hosszútávon teljesen kikészít. Mit tehetnék? Beszélnem kéne valakivel? Vagy mit csináljak?

24/F