Miért borultam ki ezen ennyire?

Húsvétkor történt, hogy először jártam a sógornőméknél, párommal és szüleivel. Párom nővére most várja a 3. babát, erről ment a társalgás, meg a nagyobb gyerekekről, a nagyszülők meg a gyerekeikről anekdotáztak. Engem szabályosan a sírás kerülgetett... Körbenéztem, láttam, milyen szépen alakul a házfelújítás, és minden milyen szép és jó. Arra gondoltam, mi mikor tartunk itt? Én 23 leszek, párom 28. Nővére ennyi idősen már anya volt. Tudom, nem verseny, de úgy érzem, mi évek múltán sem leszünk előbbre. Albérletben lakunk, most nincs is munkám, nem tudtunk előtte sem félrerakni szinte semmit, megtakarításunk az összeköltözés előttről van, az is nekem. Páromat nem izgatja a jövő, ő még gyereknek tartja magát, semmire nincs gondja. Baromság, de még az is zavart: szóba sem került, hogy és mi mikor akarunk babát? Tudom, mást meg épp az zavarná, ha ezzel cukkolnák...

Mikor hazaértünk, félrevonultam bőgni. Nem tudom, mitől akadtam így ki. És azóta sem rendeztem le az érzéseimet. Azt tudom, hogy nem rosszindulatból irigylem az életüket.

Ti voltatok esetleg hasonló helyzetben?