Tévhit e hogy bennünk van a hiba ha megcsalnak?

Először magamban keresem a hibát, ha nem miattam történt, hogy megcsalt, hanem mert nem bírt a vérével, akkor azonnal kidobva. Gyászolni a kapcsolatot aztán is ráérek.

(A vödrös szöveg nagyon tetszik!:))

Ezt általában azok mondják, akik meg akarnak bocsátani a hűtlen párjuknak. Magukban keresik a hibát, így a csalfa pár máris ártatlan.

Nem mondom, van olyan, hogy a másik visalkadése miatt történik a megcsalás, de azért nagy általánosságban ez típus függő...

Nem nem feltétlenűl,akinek a vérében vanvés szereti az izgalmat és szeret kalandozni annak teljesen mindegy hogy megadsz e mindent vagy sem..ismerek olyat is hogy mindent megkap a nő,még is szeretőt tart..ismerek olyat is hogy nem foglalkoznak vele még se kjefél félre..aki olyan fajta,legyen férfi vagy nő,neki teljesen mindegy hogy megkapja e vagy sem.Valakit hajt a vadász ösztön és a vére..ilyen van férfiben és nőben is.

Aki azt írta hogy aki mindent megkap az nem megy félre,azzal nem értek egyet...ez nem egészen így van..

Konkrétan tudok mondani egy női példát,a nő mindent megkap,a férje jól keres,foglalkozik vele,az ágyban is és amúgy is,de még is szeretőt tart néha néha..nem mellesleg a férj tud róla:D

ilyen egy jó házasság..

igen.

aki félrelép, előtte szólhatna, hogy baja van.

Nem tévhit, de nem mindenkire igaz!

Nekem volt egy csodálatos kapcsolatom, minden maga a tökély, rózsaszín köd, szerelem, leírhatatlanul jó volt mindkettőnknek, semmi probléma, de a férfi nem bírt a vérével...

Vannak olyan emberek, akik mindent megkapnak csak éppen tartást és becsületet nem kaptak odahaza.

Így aztán ha alkalom kínálkozik rá hát lelkifurdalás nélkül kihasználják aztán haza mennek a jóba. Egyeseknek senki sem elég jó.

Tudnék mutatni olyan fazont, aki most a volt neje küszöbét harapdálja mert későn jött rá mekkora marha volt.

Meglátásom szerint kétféle ember csalja meg a párját:

Az egyik a gerinctelen alak, aki senkire sincs tekintettel csak használja az embereket, csak a saját örömével törődik.

A másik a gyenge jellemű, nemtörődöm, kommunikációs analfabéta némi érzelmi éretlenséggel megspékelve.

Hiba mindenkiben van senki sem tökéletes. De! Ha már valaki beenged egy másikat az ágyába, az életébe, megosztja vele az intimitásait akkor miért olyan marha nehéz kinyitnia a száját és elmondani a problémáit és lerendezni? Inkább félrelépnek mintha ezzel megoldanák a problémát. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb párkapcsolat nem a hibák miatt ér véget, hanem mert a kommunikációs képességek a nulla szintjén mozognak és képtelenek megmenteni az egyébként megmenthetőt. Aztán mennek egy másodikhoz, akivel aztán jó nagy zűrt csinálnak, aztán meg hazamegy az aktuálishoz és dagonyázik tovább a saját nyomorában, amit képtelen megoldani.

Én mindig megmondtam az éppen aktuális partneremnek ha valami nem tetszett és én is igényeltem, hogy megmondja ha zavarja bennem valami. Nincs sértődés. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ne egy vita alkalmával vágja a képembe és ne egy másik macánál sírja ki magát mert ez nem fair innentől kezdve már nincs igaza.

Ha beszélgetés után se változik semmi akkor le kell lépni legalábbis ha egy mód van rá.

Ezt az egészet egyetlen szóval meg lehet magyarázni: Tisztesség.

Mindenki megérdemli, mindenkinek jár, és mindenkinek képesnek kéne lennie rá mert itt kezdődik a komoly ember. Szerintem. De lehet, hogy nem vagyok eléggé haladó szellemű.