Nagyon fáj, amit a szüleim csinálnak. Ez minden családban így van, vagy csak nálunk?

Az a helyzet,hogy együtt élek a szüleimmel,nincs testvérem.Eddig anyukámmal nagyon szoros volt a viszonyom.De az utóbbi időben egyszerűen hátat fordított nekem.Apámmal nem vagyunk túl jóban,iszik,most is részeg.És megmondom őszintén,gyűlölöm,tönkretette a gyerekkoromat,ott tesz alá,ahol tud,folyamatosan zsarol lelkileg,legszívesebben bedugnám egy kényszerelvonóra,ha lenne olyan.De anyám kiáll mellette,sőt,még azt is mondhatnám,hogy teljesen ellenem fordult,pedig régen fontos voltam neki.Nem véd meg,nem áll mellém,nem beszél velem,kerül és azt mondja,hogy fáradt.Persze apámmal órákig képes beszélni.Nincs minden nap verekedés,nem esnek nekem,ezeknek az időknek már vége,de a szorongás bennem maradt és nem tudom leküzdeni.Szorongok?Dehogy.Félek.Még mindig.Folyton ki kell állnom magamért ebben az undorító családban és erre megy el az összes energiám.Remélem,minél hamarabb összejön ez az elköltözés,már nagyon szeretném.Nem vagyok kiskorú,18-25 közötti vagyok.

Jó zavaros lett,de legalább kiadtam magamból,per pillanat nem volt kivel megosztanom és nagyon fáj,már sírni sem tudok.Legszívesebben most elmennék itthonról,mert most vesztem össze mindenkivel.De holnap melózni megyek és nem léphetek le egész éjszakára:(

Szóval kérdés:normális az egy családban,hogy az anyuka elfordul a gyerekétől,ha az erősebb,gusztustalan,erőszakos férfi(fater) és a gyenge,kiszolgáltatott lánya között ellentét van?:O

Nem sértődök meg a válaszokon,legalábbis igyekszem.