Milyen lehet nagyvárostól pl.20km-re, külterületen élni egy birtokon (családi élet szempontjából)?

Én nem 20 km-re, hanem csak 4 km-re élek a városhatárt jelző táblától egy zártkerti övezetben. Az óvoda és a munkahely kb. 15 km-re van. Nem teljesen a semmi közepe, mert vannak szomszédok, csak nem laknak itt, hanem csak kijárnak kertészkedni, élvezni a nyugalmat néha.

Nincs autó, biciklivel járunk be. De ez síkvidék, jó időben semmi gond. Akkor kellemetlen a bejárás ha esik, illetve télen hidegben.

A gyerek szempontjából kimondottan előnyös. Játszótér? Minek, ha ott van ezer fa, meg állatsereglet! Gyerektársaság a semmi közepén is akad. Tavasztól, őszig a kertekbe jönnek a gyerekek is a nagyszülőkkel. Ősszel-télen meg mi is megyünk az oviba, iskolába, ott vannak a barátok.

Ami a legjobb, hogy függetlenek vagyunk a szolgáltatóktól. Nincs víz és csatornadíj, nincs kommunális adó, meg szemétszállítási díj, nincs távfűtés meg egyéb gázszámla. Egyedül csak villanyszámla van, de az is 0-ás, egy évben csak egyszer fizetünk.

Én nem bántam meg, hogy kiköltöztem. És nem. Nem váltam antiszociálissá és a gyerekek is köszönik szépen teljesen egészségesen fejlődnek.

Én középiskolás koromban laktam 6 km-re a várostól tanyán, és a 25 km-re levő megyeszékhelyre jártam iskolába, busszal. Gyakorlatilag aludni jártam haza... A nulladik órám 7-kor kezdődött, ahhoz, hogy beérjek, legkésőbb 5-kor fel kellett kelnem, ha hó volt, akkor 4-kor. Hetente kétszer volt nulladik órám, egyébként 8-re jártam, akkor fél 6-ig aludhattam. Többnyire fél 2-ig voltak óráim, utána tömegsport, szakkör, stb., általában 5-re, legkésőbb 6-ra értem haza. Akkor meg ugye megetetni az állatkákat (ezt meg kellett csinálni reggel is), meg megcsinálni néhány alapdolgot, ami egy tizenévestől elvárható, egy kis mosogatás, egy kis ez, egy kis az, és máris este 7 volt... Akkor még vacsorázni, leckét írni, tanulni, fürdeni, 10-nél hamarabb sose feküdtem le, reggel meg kínkeserves volt felkelni. Elég sokszor voltam "beteg", csak had aludhassak egy kicsit tovább... Én nagyon utáltam, de sajnos kollégiumba nem vettek fel, mert túl közel laktam. A városba be tudtam járni biciklivel, de sok értelme nem volt, mert a barátaim a megyeszékhelyen voltak.

Ha 20 km-re lett volna a legközelebbi város, és nem lett volna se busz, se kerékpárút, nem tudom, hogy éltem volna túl a középiskolát... Először is mindenkinek ugyanabban a városban kell dolgoznia a családból, ill. iskolába járnia. 2-szer 3-szor autóval bemenni a városba, hatalmas luxus. Össze kell hangolni a családot, hogy reggel együtt menjenek, este együtt jöjjenek. A gyereknek rossz, mert nagyon macerás áthívni valakit, vagy átmenni a barátokhoz. (Hozzám busszal nagy ritkán azért kijöttek, de autóval furikázni a semmi közepére... Neked kellene bemenni értük is.) A vásárlást is sokkal jobban meg kell szervezni, mert luxus egy kiló lisztért, vagy a holnapi kenyérért ismét bemenni a városba kocsival.

Ha családi vállalkozás miatt van az egész, akkor kicsit más, mert csak a gyereket kell furikázni. A gyereknek is jobb ilyen esetben, ha kollégista, így olyan sulit kell keresni, ahol ez megoldható. Meg persze olyan gyerek kell, aki bírja a kolit.

Mi a főút mellett laktunk, ill. a szüleim most is ott laknak, de nagyon sokszor rettegtünk, hogy betörnek, elvisznek valamit, vagy leütnek minket álmunkban. Volt is rá példa, de mindig szerencsénk volt... Vagy áramszünet volt, és a betörő nem látott semmit, ezért csak 1-2 szerszámot vitt el, vagy csak egy gázpalack tűnt el, és bentebb már nem mentek, stb. Mindezt annak ellenére, hogy be van kamerázva az egész, és van riasztó, meg jó néhány kutya.

Én bármennyire is szeretek vidéken élni, és bármennyire is szeretem a természetet, sose költöznék ki a semmi közepére, főleg nem kisgyerekkel. De, ha mégis, akkor is olyan helyre mennék, ami könnyen megközelíthető (nem földút visz a házhoz), és szükség esetén (bedöglik a kocsi, stb.) busszal vagy vonattal is be lehet menni a városba. 26N

Én attól fosnék télen hogy jutok be. Mert az én kis birtokomra a földúton egy hókotró sem fog bejönni, akkor se, ha esik fél méter hó... én meg mit csináljak, ha ki akarok jutni? Mert ki kell menni dolgozni stb. Szerintem ez egy kicsit modernebb országban jobban kivitelezhető, de itt mucsajröcsögén még a bent lakóknak is elképesztően szar szolgáltatások vannak, nemhogy a világvégén...

Én a gyerek szempontjából a növényeket, állatokat jobbnak tartom, ezért mi falvakkal szemezünk, valami város vonzáskörzetében. Ott is lehet venni hatalmas telkeket, nyugodt, szaladgálhat kint a gyerek mezitláb, de vannak ott mások, nem vagyok elvágva a világtól stb.

Nagyon jó így élni. Előtte bpn laktam családi házban de a szomszédok a számba láttak és ezt elégeltem meg. Mikor sütögettünk kint átnézegettek napozni se lehetett norma

Isan merthogy atnzegettek. A másik szomszéd meg allandoan bulikat tartott rendőrség nem csinált semmit mi meg aludni nem tudtunk. Nos hát teljesült a vágyunk távol mindenkitől. Én nem dolgozom a férjem kocsival bejár de mar nyugdíjas így ha mégse akarna többet menni akkor sincs baj.boltba heti 1x megyünk nagybevsárlás. Kenyeret szoktam sütni. Van amugy tv meg minden.

Mi is így élünk. Férjem szereti, én nem.

Bp-ről költöztünk ki. Egyből állapotos lettem, élveztem a nyugalmat, a csendet, fészket raktam...

Utána, mikor megszületett a kisfiúnk már romlott a helyzet. Nem voltak kismamák, akikkel beszélgessek, babakocsit toljak, tapasztalatotcseréljek. Egyedül voltam, míg hazaért a férjem, kiéhezve vártam felnőtt szóra. Mikor nagyobb lett a gyerek, nem volt játszótér, ahol ellessen nagyobb gyerekektől dolgokat, nem volt társaságunk. Most 2,5 éves a gyerek, itt tartunk gyerek szempontjából.

Télen nehéz közlekedni, mert magunk takarítjuk el a havat a hosszú bekötő úton. Mindig előre kell gondolkodni, hogy mire van otthon szükség, mert az ember egy idő után megelégeli, hogy fél óra kell autóval, mire bolt közelébe ér. Ráadásul visszamentem dolgozni, kellett a 2 autó, mert máshogy nem tudtuk volna megoldani és a 2 autó havi benzin költsége 120,000 Ft. A szívem vérzik, hogy erre annyi pénz megy el, mint ételre és rezsire és ruhára együtt.

Mi már beszéltünk arról, hogy talán faluban, közösségben könnyebb lenne, de vannak jó dolgok is, amiről nehezen mondunk le: csend, nyugodt környezet, jó levegő, nincs szomszéd, hatalmas tér, erdő és mező, szabad állattartás korlátok nélkül...

Ismerősök mindig irigykednek, hogy nekünk mennyire jó, de a benzin költséget meghallva szörnyűlködnek ők is.

17-es vagyok

A gyereket felvesszük a bölcsiben munka után és későn érünk haza, így annyi idő marad, hogy fél órát játszik (addig vacsorát készítek), utána vacsora, fürdés és alvás.

Már előre aggódom, hogy ha suliba fog járni, mennyi ideje lesz otthon tanulni. Reggel korán kell kelni, hogy beérjünk bölcsibe és munkába, ez is rossz.

Rengeteget utazunk, én már utálok vezetni, pedig kiköltözés előtt szerettem.

Ha nincs otthon a férjem, félek egyedül, nehogy egy pszichopata arra tévedjen. Én nem szeretem ezt az életet.

Ha moziba szeretnénk menni, 50 perc autóval oda, 1,5-2 óra a mozi, 50 perc haza. Ez is elég sok idő.

Itt minden sok idő, ha ki kell mozdulni.

De ettől még vannak olyan emberek, akik szeretik és nagyon boldogok.

Én Bp. belvárosban 2 kicsivel meg egy férjjel vágyom az ilyesmi életformára.

Nekem a belváros annyiban jön be, hogy itt van 10 perces sétára minden. De soha nincs nyugalom, nincs élettér. A barátainkon meg a családon kívül nem szeretjük az embereket :).

Ha van egy tágas, kényelmes ház, megfelelő közlekedés (ez ugye kinek mi...), én bevállalnám. Tudom, tapasztalatot kérdeztél, de ha vki ilyen alkat, akkor ez nagyon szuper. Társaság szempontjából nyüzsgő, pezsgő, de hétköznapi dolgokban (vásárlás, ügyintézés) lustácska természetűeknek nem hiszem, hogy bejönne.