Nem akarok így viselkedni de kihozzák belőlem. Mit csináljak?

Az egész emberi élet a szabályok és viselkedés körül forog, és aki nem tud beilleszkedni, azt a társadalom kiveti magából. Ok nélkül nem száll rá mindenki egy db emberre, tehát egészen biztosan nem vagy mindenben ártatlan, márpedig egy iskolában(egy jobb iskolában) fegyelem van, és nem lehet lenyomorékozni a tanárt.

Meg kell adni mindenkinek az alapvető tiszteletet, amíg rá nem szolgál az ellenkezőjére, de fájdalom, sajnos a legtöbb esetben akkor is el kell hallgatni, ha ok nélkül bántanak. Ilyen a világ. Ha lesz majd munkahelyed, akkor ott egy rossz szó a főnöknek, és repülsz, nem lesz állásod, pénzed, ételed, vége az életednek.

De a leírtakból kikövetkeztetve nem fogsz eljutni odáig, inkább a bűnözői pályára lépsz, ahol a magad ura lehetsz, vagyis azt hiszed. De ott sem szólhatsz be a nem megfelelő embernek, mert ott még meg is szúrnak. Bizony, a világ a tekintélytiszteletre épül, még ha ez nem is tetszik. Aki ezt nem tartja be, azt azonnal ellehetetlenítik, mert bomlasztó hatású a közösségre. Mondhatjuk azt is, hogy ez a kisebbik rossz, mert lehetne az általad vázolt világban is élni, ahol ha nem tetszik valami, rögtön járatod a szád és az öklöd, és nem érvekkel hanem erőszakkal szerzel érvényt az akaratodnak.

Megszoksz vagy megszöksz, de megkérdezném azt, aki ezt a mélységes butaságot tanította neked, hogy boldog, kiegyensúlyozott ember -e? Mert úgy a legkönnyebb lelki sérült embereket kreálni, ha a félresikerült elveinket másoknak adjuk át.

Nehéz változtatni de lehet.

Próbáld meg tisztelni a többi embert. Hidd el egy kis idő múlva meglesz a változás. Amikor szólnak a válasszal várj 10 másodpercet.

Világ egy tükör, ahogy viselkedsz az jön vissza.

Jól írod, hogy "kihozzák belőlem". Valóban igaz. De csak azt lehet "kihozni", ami bent van.

Figyeld meg magadat. Benned vannak bizonyos haragok, bizonyos személyek iránt. (szülők, tanárok rokonok, szomszédok, stb.) Próbáld megfigyelni magadban, hogy kire haragszol, és miért. Pl. Így: "Apukámra haragszom, mert durván megvert kiskoromban." Mikor egy ilyen jellegű godnolatra jutsz, folytasd így: "megbocsájtok neki" . Gondold át. Úgy-e érthető. Tehát kiagyalod, hogy kire haragszpol, és miért, és aztán megbocsájtasz. Ha ezt képes vagy átérezni, és valóban végrehajtani, nemcsak a godnolatodban, hanem szívből, érzelmeidben is megbocsátasz sorban mindenkinek aki rossz volt hozzád, akkor egy nagy szelídség lesz úrrá rajtad. Nem lesz egyszerű, de pár hónap, vagy esetleg egy fél év alatt, ha napról napra, újra meg újra ezt gyakorolod, akkor egy kedves, szelíd, nyugodt emberré változol.

Nem kell nekik megmondanod, hogy megbocsátasz. Csak neked kell tudnod róla. De ha akarod, meg is mondhatod. Viszont lehet, hogy nem mindenki értené, hogy mit akarsz megbocsátani. Lehet, hogy kinevetnének, vagy durván válaszolnának.

Tehát a lényeg az, hogy te menj sorba gondolatban a bántalmakon, és a bántalmazókon, és mindegyikük kapcsán érezd át a megbocsátást. Esetleg leírhatod valamilyen titkos füzetbe. Nagyon jó érzés fog eltölteni.

Na, ez az, a "ne hagyd magad". Ebből van mindig a baj. Mi az, hogy nem hagyom magam. Ez annyit jelent, hogy visszaszólok, vagy akár "visszapofázok", szóval valami bosszúállás féle. Erről azt hiszed, hogy jót tesz az önérzetednek. Viszont az lesz az eredménye, hogy az emberi kapcsolataid szétesnek. Ez visszajön majd a párkapcsolatban, a munkahelyen a csládodban, esetleges anyós, gyermekeid, mind ezt fogják kapni. Én úgy tapasztaltam, hogy ez nem járható út.

Helyette javaslom a csendben maradást.

A csendben maradást egy kis idő mulva csend fogja követni. Eleinte, amig meg nem ismerik a tanárok (vagy szüleid, stb) ezt az új énedet, még lehet, hogy a csendben maradásod közben szidnak, leszólnak, mert ki akarják várni a szokásos reakciódat. De ha hiába várják, ha nem kapják meg, akkor kénytelenek más képet alkotni rólad, és az új kép szerint beszélni veled.

Az önérzeted? Amiatt ne aggódj. Ha mindenki bántás nélkül tud majd beszélni veled, csak nézel mint a moziban, hogy milyen jó önérzeted lett.