Miért nem kell sok férfinak a saját, még meg nem született gyereke? Miért hagyják el a párjukat mikor kiderül kisbabát vár? Miért próbálják rábeszélni az abortuszra a feleségüket, barátnőjüket, élettársukat?

A 9 óra 8 perces válaszadóval értek egyet. Rengeteg nő van, aki egyszerűen felcsináltatja magát, mert ő gyereket akar, ketyeg a biológiai órája, mert a szomszéd Mancikának is van stb.

Egy női hetilapban volt múlt héten egy cikk arról, hogyan lehet manapság spórolni. Így az első válaszadó: "Már a terhességem elején tudtam, hogy egyedül fogom nevelni a fiam, de legalábbis nem az apukájával, így sokat félretettem a fizetésemből". - idézet egy 35 éves nyelvtanárnőtől. Akkor minek esett teherbe? Minek vállalta be azt a gyereket egy feltehetőleg rossz kapcsolatba? Inkább felneveli szegénységben, egyedül? És durva az ilyet spermarablónak nevezni?

Mondom én, aki 100% nő vagyok:-), és nem védem azokat a pasikat, akik kihisztizik, hogy ne kelljen gumit húzni, mert "fürdöni sem zokniban szokás", aztán 2 perc élvezetért nem vállalnak 18 évig felelősséget.

Azért mert rengeteg olyan nő van, aki a párja akarata ellenére esik teherbe, vagy dönti el hogy megtartja a babát. Tudjátok egy nő 2 dologért mindenre képes. Azért hogy legyen gyereke, vagy azért hogy ne legyen gyereke.

Apuka meg nincsen kész a gyerekvállalásra, az ő véleménye nem számít, lehet hogy ideig óráig megbarátkozik a gondolattal hogy ő Apuka lesz, de aztán csak előjön benne hogy Ő ezt még nem akarta.

Sokan megijednek a felelősségtől, ilyet is láttam már, illetve olyat is, akik akarják a babát, de miután megszületett, rájönnek hogy nem fenékig tejfel egy ordító, nem alvó, nem evő, hasfájós baba, és lelépnek...

Azt gondolom ha nem közös a döntés, és nem 100%-osak mindketten abban, hogy márpedig jöhet a gyerkőc, ott valami előbb utóbb ki fog bukni.

Nálunk mindketten 200%-osak voltunk, mégis volt az első pár hónapban igen nehéz időszak a kapcsolatunkban...Amikor a fáradtságtól kettőig nem láttunk, ingerültek voltunk. Az ilyen nehéz időszakot nem viseli könnyen senki, hát még azok akik nem is voltak biztosak a gyerekvállalásban...

Ha nem ismerjük a háttérsztorit, akkor ezer meg egyféle oka lehet.

A gyerekvállalás kétemberes dolog, amit ha legalább az egyik fél nem akar, akkor nem szabad bevállalni/rákényszeríteni/a másik véleményét figyelmen kívül hagyva megtartani a gyereket.

Mit tegyen az a férfi, aki hiába nem akar gyereket, a nő mégis megtartja? Főleg akkor, ha egyébként védekeztek, mégis becsúszott? Mindezt nőként kérdezem.

Ezen felül egy tehes nő sokszor nem lát tovább az "anya leszek"-érzésnél. Ilyenkor a férfi talán jobban eszénél van, átlátja, hogy az ő helyzetükben felelőtlenség bevállalni. Ha a nő ebben az esetben is megtartja - mert ez sajnos az ő privilégiuma, a férfi nem tehet semmit ez ellen, ha a nő akaratos - akkor a férfi miért maradjon együtt valakivel, akivel ilyen fontos dolgokat sem tud megbeszélni? Az sem lesz jobb a gyereknek, ha a szülei együttvannak, de gyűlölik egymást.

A férfinek is joga van(lenne) eldönteni, hogy akar-e apa lenni vagy sem.

Úgy gondolom, hogy a kapcsolatok egyik alappillére, hogy a fontos dolgokat(pl. ki mikor vállalna gyereket, mi a véleménye az abortuszról) meg tudják beszélni előre - már akkor, mikor még be sem csúszott a poronty. Sokkal kevesebb kellemetlen meglepi érné az embert. Persze a baszélgetés mindig jobb, mint a beszélgetés. Csak sokszor feleannyira se hasznos.

Szomorú, hogy nagyon sok ilyen esettel találkoztál mostanában, viszont ne felejtsd el, hogy pontos háttérinfót nem tudhatsz, és nem biztos, hogy minden esetben a pasi a felelőtlen tetű. Ugyanis minden eset más.

N

Nem olvastam el a válaszokat.

Több oka lehet: nincs megfelelő anyagi háttér, nem biztos a kapcsolatában, nem elég érett a gyerekvállaláshoz.

Én nőként azt nem értem, hogy ilyenkor a nő miért nem gondolkozik el ezeken az érveken? Miért gondolja, hogy ez csak az ő döntése? A férfi fogadja el és onnantól legyen mintaapa? Mert lássuk be, az ilyen nők nagyon büszkék, hogy "én egyedül vállaltam", de aztán sír a kevés GYES, gyerektartás miatt meg hogy az apuka nem foglalkozik a gyerekkel, meg hogy neki milyen nehéz egyedül. Ezt vállalta. Akkor vagy vállalja tényleg és ne panaszkodjon minden nap, vagy vetesse el a gyereket.

Ha valaki "sperma lopást" követ el (....), az nagyon is jól tudja (legalábbis én úgy gondolom), mit csinál, mi lesz a következménye... ha nem gondol bele a nő, akkor ki a felelőtlen?

És, ha a gyereket nézzük: 2 véglet van. 1. Hogyha marad ez az apuka, aki ellenezte, akár fenyegetőzött is, milyen apa lenne? 2. ha elhagyja a nőt, egy agresszív, verés, ordítozás mentes családban nőhet(ne) fel. Már ha az anya ennyire akarta, gondolom, mindent elkövet azért, hogy a gyereke ne szenvedjen hiányt. Sőt... miért ne lehetne újra házasodni, egy érett, komoly férfit megismerni?

én általában pozitívan fogom fel a dolgokat...

Ráadásul miért ne következetesek a nők? megismer egy bohókás, minden lében kanál, szétszórt sörözős pasast, aki este "fut össze" a választottjával, akkor is leül tv-ni.. mit várhatok egy ilyentől? mondjuk nekem komoly elvárásaim vannak, utálok a véletlenre vagy a szerelemre alapozni, mindennek rendben a helyén kell lennie!

Tehát egy nő igenis tartsa a kezében az életét, és a férjét, párját, élettársát! Ha gyerekes akar vállalni és nem szól, még mindig amondó vagyok: tudja jól, hogy ennek elhagyás lesz a vége...