Mi várható egy pszichopatától, milyen apa lesz?

Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait

Okszerűtlen gondolkodás

Idegeskedés hiánya

Megbízhatatlanság

Őszinteség hiánya

A megbánás és szégyenérzet hiánya

A szociális normák szándékos megszegése

Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya

Kóros egoizmus

Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg

Empátia teljes hiánya

Személytelen, unalmas szexuális élet

Felelőtlenség

Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.

Ezek alapján pszichopata a férjed?

nekem is pont ez jutott eszembe egyből...ki a fene akarsz egy pszichopatának gyereket szülni????? élni se élnék vele...

23L

Úristen. Hol is kezdjem?! Ezeket olvasva kissé nehezen jutok szóhoz.

Miféle orvos lehet, aki ilyen véleményt állított ki? (költői kérdés, nem várok rá választ)

"Szerencsére"? Az egyik legrosszabb része a dolognak a felelőtlenség...

Amennyiben nagyon jószívű, gyerekimádó tündérke, akkor a., nem hagyományos értelemben vett pszichopata vagy b., el kell keserítselek, de lehet, hogy átver és igazából semmit sem érez. Persze ezt felesleges volt leírni, mert nyilván azt fogod mondani, hogy az lehetetlen.

Én inkább azokat preferálom, akik következetesek. (Viszont ők általában veszélyesek is.)

Nem javaslom neked, hogy gyereket szülj egy pszichopata férfinak. Viszont nem lehetünk biztosak benne, hogy a férjed pszichopata. Mit mondhatnék? Nyilván azt sem javaslom, hogy egy felelőtlen embernek szülj. Nem tudom, hogy éltek, de nem elég neked a férjedre figyelni? Vagy hagyod, nem figyelsz rá és a dolgaira?

Egyébként mit mond, miért szeretne gyereket?

Ha egy pszichopatának gyereke születik nagyjából ezen 3 dolog valamelyikére lehet számítani:

- egyáltalán nem érdekli

- a családdal marad, de tönkreteszi őket, vagy a gyereket (lelki terror, esetleg fizikai bántalmazás)

- előfordulhat, hogy a belső körbe kerül és védelmezni fogja.

A kis leírásod alapján senki nem fogja neked megjósolni, hogy a férjed milyen apa lenne.

Szerintem ez így nem igaz. Talán inkább addigra tanulják meg (vagy fogadják el), hogy mit kell tenniük a beilleszkedéshez.

Kutatások kimutatták, hogy a pszichopaták agya teljesen más, más területek aktívak, némelyik terület fejlettebb, másik már-már fejletlen. Sajnos nem tudom szakszerűen leírni, mert csak a lényeget jegyeztem meg, nem szó szerint a szöveget.

De mégis milyen statisztika volt ez? Mert egy statisztikával önmagában nem sokra megyünk...

Kedves Kérdező! Rengeteg felelőtlen, nem megfontolt emberrel találkozom nap mint nap. Egyiknek sincs papírja arról, hogy pszichopata.

A barátomnak papírja van arról, hogy az agyában a depresszióért felelős rész igencsak megnagyobbodott és hajlamos mindarra, amit leírtál a barátodról.

Mi nem állunk még gyerekvállalás előtt, bár már elgondolkodtam a témán és úgy érzem, ha a következő két évben együtt leszünk, akkor igenis, szeretnék neki gyereket szülni.

Kedves Kérdező! Nem tudom, hogy aktuális-e még a kérdésed, de ha igen, akkor, akkor határozott NEM a válaszom. Az én férjemnek nincsen papírja arról, hogy pszichopata lenne, de pár éve egy törés következett be az életében, amitől az egész életünk és viselkedése megváltozott. A tüneteket az átélt trauma előtt is hordozta magában, de nem voltak ennyire erősek, igazából ha azon a szinten marad a személyiségzavara, még élni is lehetne vele. Én évek óta keresem a választ, hogy mi történhetett vele, de csak a napokban jutottam el arra a pontra, hogy utánanézzek, nem állhat-e valamilyen betegség a hátterében, akkor találtam rá erre a személyiségzavarra, aminek leírását olvasva elborzadtam, hiszen férjem pontos jellemrajzát tartottam a kezemben. Nekünk időközben született gyermekünk is, amikor vállaltuk, azt gondoltam, hogy ez majd megváltoztatja, egy kicsit megnyugszik, felelősségteljesebb emberré válik, aki majd jobban odafigyel környezetére, családjára. Sajnos nagyot tévedtem, a helyzet csak súlyosbodott. Azóta a lelki és fizikai terror minden formáját megtapasztaltam már, és az esetek többségében a gyereket is belevonja az őrült kis játszmáiba, amit egy anyának szörnyű átélnie. A gyerek egyébként nagyon szereti az apukáját, és az apukája is szereti őt, de csak a maga szintjén, azon a szinten, ahogy egy ilyen ember szeretni tud.

A jelek, amik arra utalnak, hogy nem lesz sosem felelősségteljes apuka:

Akárhová viszi a gyereket autóval, egyszer sem teszi bele a gyerekülésbe. Egy alkalommal, mikor már nem tudtam magamban tartani a nemtetszésemet, és rohantam utánuk a gyereküléssel, akkor a gyereket a kezében tartva ököllel behúzott egyet, majd a gyereket a hátsó ülésre dobta, és elhajtott.

Folyamatosan panaszkodott, hogy miért hívok át mindig valami rokont, vagy barátot, ha bármi elintéznivalóm van, a gyereket ő is el tudja látni, bízzam nyugodtan rá. Egy alkalommal meg is tettem, azóta sem tenném meg újra. Mikor hazaértem, a gyerek már órák óta ébren volt, éhesen, bekakilva várta, hogy valaki végre foglalkozzon vele, míg férjem édesdeden aludt.

Ha éppen olyan kedve van, hogy kötözködni akar velem, akkor a gyereknek mond, duruzsol, énekel olyan dolgokat, amit ugyan nekem szán, de rajta keresztül akar felidegesíteni.

A gyerek fogantatásától kezdve azt vágja a fejemhez, hogy a gyerek biztosan nem is az övé, miközben ha mondom, hogy jó, akkor elköltözünk, akkor egyből jön a válasz, hogy te mehetsz (ami egyébként nem igaz, mert lehetetlenség őt elhagyni), de a gyerek az enyém, ő itt marad. Küldi a gyámhivatalt, és minden pénzével azon lesz, hogy engem tönkretegyen, mert a gyerek az övé, nem nevelhetem én.

Gyermekünk életében volt egy időszak (kb. 1 hónap), amikor igényelte, hogy minden este vele aludjak. Hiába jöttem ki a szobájából minden visszaalvás után, kb. fél óra után újra anya-anya volt, ezért úgy döntöttem, vele alszok, amíg szükséges. Amikor erre már nem volt szükség, gondoltam visszatérek a hitvesi ágyba, nem volt egyszerű. Minden este direkt keresztbe feküdt az ágyon, nehogy le tudjak feküdni. Elvette a takarómat, párnámat, rendesen szinte közelharcot kellett folytatnom azért, hogy lefeküdhessek. Napokig azt vágta a fejemhez, hogy menjél oda aludni, ahol eddig voltál, ez nem a te helyed.

És hát a féltékenység, amióta itthon vagyok, valahogy a fejébe vette, hogy biztosan megcsalom. Szomszéd, nagymama férje, sógor, már mindenki megfordult a fejében. A rokonok sem a gyerek miatt járnak át hozzánk, hanem mert mindenki az én mellemet, az én fenekemet figyeli, és a gyereklátogatást valószínűleg csak álcaként használják arra, hogy velem lehessenek.

Röviden ennyi, rengeteg dolgot tudnék még írni. Szerintem okosabb döntés, ha ilyen, és hasonló dolgokat nem tapasztalsz meg. Én egy percig sem bánom a férjemmel közös gyermekünket, mert csodálatos gyermek, aki rengeteg örömet ad nekem, de az életem romokban hever, és gyerekkel együtt sokkal, de sokkal nehezebb szabadulni ebből a lélekölő kapcsolatból.