Fontos kérdéseknél ha eltérő véleményen vagytok a párotokkal hogy köttök kompromisszumot?

A napközi nem gáz, SŐT, csak belénk ívódott ez valahogy... Szerintem nem jobb Anya munkahelyén elpiszmogni, mint 1-2 órát a kis barátnőivel játszani, akikkel egész délelőtt nem tudott, mert keményen dolgoztak. Ilyenkor van ideje a barátkozásnak, titkok elmesélésének, ugrálásnak, új játékok kipróbálásának, kidobósozásnak, friss levegő szívásnak... :)

Aztán kb 1,5 óra marad a leckeírásra, tanulásra a teremben, de hamarabb is el lehet vinni. Ja, és amúgy napköziidőben különóra lehetőség is van a suliban, de mondom, ezt nem kezdeném elsőben semmiképp.

A napköziben egyedül a kaja nem elég jó (sőt olyan, mint a szegénykonyha, de ez pótolható), minden más szerintem nagyon jó a gyereknek.

Ja, és a napközis tanítónők időnként programot is szerveznek, bábszínházat hívnak meg vagy együttest, vagy elviszik a gyerekeket ide-oda, élményeket adnak nekik.

Azt egyébként elég egyszerű eldönteni, hogy a gyereket melyik elv szerint kell nevelni. Ha a gyerek érdeklődő, kíváncsi, sokat kérdez, ha egyedül mindig új játékokat talál ki, nagy fantáziája van, akkor nyugodtan menjen minél több különórára, mert élvezni fogja.

Ha egyedül nem találja fel magát, csak bámul a semmibe, unatkozik, folyamatosan játszani kell vele, nem kérdez sokat, untatja az idősebbekkel való beszélgetés - akkor inkább hagyjátok, max. tényleg egy nyelvóra és slussz.

Ezt nem én találtam ki, hanem szakemberek, az elsőként leírt gyerek intelligens, ezért fejleszteni kell, a másodszorra leírt gyerek átlagos, őt nem nagyon szabad túlterhelni. A férjed a jelek szerint intelligens gyereket szeretne, te inkább átlagosat. De ez mindegy is. Tényleg csak az számít, hogy a gyerek milyen.

Én is jó eszű gyerek voltam, anyukám pedig pedagógus, így szerencsére el tudta találni, hogy nekem mi a legjobb. Jártam sportolni, és szakkörbe, de semmit sem erőltetett. Mindig azzal foglalkozhattam, amihez kedvem volt. Így történt, hogy kipróbáltam 3-4 sportot, technika szakkört, voltam kirándulni és szavalóversenyeken is. (Valamiért viszont zenélni sosem tanultam, és ezt egy kicsit bánom. akkoriban nem érdekelt, most már igen. De mindegy, ami késik, nem múlik :) )

Szerintem bízzátok a gyereketekre, mit szeretne.

A két idegennyelv elkezdését semmiképpen sem ajánlom (hacsak nincs kiemelkedő nyelvérzéke), legfeljebb az egyiket. A 3 óra tanulás rengeteg! Ha neked nem hiszi el a párod, akkor kérdezzen meg egy pedagógust.

Tényleg gyerekfüggő.

Amúgy pont azért, mert ebben a korban még keveset tanulnak, hamar megvan a házi, ezért lehet jól kihasználni a sok szabadidőt egyéb tanulásra, fejlesztésre.

Ami a zenei képzést illeti hamar ki fog derülni, hogy érdemes-e foglalkozni vele, van-e hallása egyáltalán. Azonban ha igen, akkor ilyen korban érdemes elkezdeni, nem 8 meg 9 évesen, az már késő! Szerintem is jó és hasznos, ha egy kislány tud zongorázni akárcsak alapszinten is, az olyan szép, elegáns dolog. Fejleszti a két agyfélteke összehangolásának képességét is, hogy mindkét kezével mást játszik, ügyesebb lesz a finommozgásokban, mint a társai, én is biztos, hogy meg fogom próbálni a gyerekemet zenére taníttatni, persze ha nem lesz hozzá kedve vagy tehetségtelen lesz, nem fogom erőltetni. De ha lesz hozzá érzéke, miért ne? Jó, ha zenei műveltséget is szerez, olyan rossz, mikor egy-egy ismertebb darabnak sem tudom a nevét, vagy hogy ki szerezte, ilyenkor mindig irigylem azokat, akik kapásból vágják.

Ráadásul amit kisgyerekként tanulunk meg, sokkal könnyebben megragad a fejben, akkor a legjobb a memória. Hiába mondják el nekem, hogy mi volt az imént hallott zenemű, valószínűleg elfelejtem. Kisgyerekként ez nem így van. Amit akkor megtanulunk, megmarad jó esetben örökre.

A tánc is nagyon hasznos, szép mozgást ad. A sport is.

A két nyelvet túlzásnak érzem, az biztos, hogy nagyon leterhelné, de a többivel egyetértek. Hadd tanuljon meg minél többmindent a kislány.

Az sem biztos, hogy ha valaki nem tud magával mit kezdeni, akkor neki nem való semmi, csak a játék. Én is ilyen voltam gyerekként. Untatott a többiekkel való játék, hogy már megint 20-adszorra fogócska, bújócska, úgy mint tegnap, szívesebben töltöttem volna valami hasznosabban a szabadidőm. Csak az én szüleim nem erőltettek semmit, szólni meg nem mertem nekik, hogy írassanak be ide-oda, szégyellős voltam. Pedig nagyfokú tudásszomj volt bennem, nem a játék érdekelt.

Valószínű, ha a lányod lustácska, őt is inkább a könyvek fogják érdekelni, meg az egyéb foglalkozások, nem a sport.