Eléggé zárkózott típus vagyok, hogy fogok így érvényesülni az életben? Vannak még rajtam kívül ilyenek itt?

"Antiszociálisak azok az egyének, akik kóros jellemszerkezetük, fogyatékos erkölcsi érzésük, elferdült ösztönirányulásaik, fékezetlen indulataik miatt egész életvezetésükkel a társadalmi közösség érdekeit veszélyeztetik."

Nem azért hogy offoljak, de fogjátok már fel végre hogy antiszocialitás =/= kerülöm a társaságot.

"Nincs kedvem semmihez sem, mert úgy érzem, hogy nem vagyok életrevaló, belőlem úgy sem lesz semmi sem."

Na látod ezért nem megy neked semmi. Ezen kell változtatni! Gondolom életed során nem sok pozitív megerősítésben volt részed, de most már elég nagy vagy hozzá, hogy a környezet hatásain és az öröklött tulajdonságokon felülemelkedj. Egész biztos vagyok benne, hogy van pozitív oldalad is csak már nem látod, mert azzal vagy elfoglalva, hogy megkeresd azokat a dolgokat, ami nem vagy, időszerű lenne azokat a tulajdonságokat is megkeresni, amik előnyödre válhatnak és ezekre építeni. Én sem vagyok egy túlságosan nagy társasági lény, de megkerestem a pozitívumaimat és azokat adom el folyamatosan, néha bejön, máskor pedig nem, de akkor mi van, megyek tovább. Ideje lenne már egy kicsit összeszedned magad! Úgy gondolom mindenki lehet nagyszerű ember, de azért tenni is kell, te is lehetsz ilyen! Biztos vagyok benne, hogy válhat még belőled egy csodálatos ember, hiszen most is az vagy, csak még nem ismerted fel. Sajnos nem fog jönni senki, hogy segítsen, neked kell megtenni az első lépéseket. Sajnálom, ha nyers voltam, de csak próbállak egy kicsit felrázni, mert nekem úgy tűnik, mintha egy kicsit hagynád magad sodródni, de azt nem szabad hagyni, mert aki csak úgy van tényleg ne is várjon semmit. A világ már csak ilyen könyörtelen, bizonyítsd be, hogy mégis sok mindent elérhetsz!

én is így voltam egészen mostanáig.

hagytam hogy mások mondják meg mit csináljak, mert képtelen voltam dönteni. engedtem, a legkisebb ellenállásra lemondtam az álmaimról, akik nem kerestek, azokat én sem kerestem.

arra a szakra jelentkeztem egyetemen, ami anyám szerint menne nekem (nem vagyok nagy ész, csak a nyelvek mennek).

mindig féltem az emberek között. ronda vagyok és csóró és mindenki gátlások nélkül nekem eshetett, megalázhatott, h.lyére vehetett, mert nem szóltam vissza, nem védtem meg magam.

aztán pont az egyetemen lett egy kicsit jobb, oda tényleg több intelligens ember jár. beszélgettek velem, néha elmentünk ide-oda. még ha nem is barátság, de egy jó csoporttársi viszony létrejött.

aztán nemrég annyira megelégeltem az emberek szemétségét hogy napokig nem jöttem ki a szobámból. a kollégista szobatársam pl. olyan szinten megengedett magának mindent velem szemben hogy az hihetetlen. egy csomó aktuális pasit felhozott mert nem szóltam, inkább leléptem. amikor ott voltam mert vissza kellett ugranom valamiért az volt nekik a programm, hogy paraszt "viccekkel" engem aláztak és ha ezt nem tűrtem és elmentem még én voltam a bunkó. amikor a konyhában hallottam hogy épp kibeszél az egyik ilyen kefegépnek, rárontottam hogy mit képzel. csak habogott hogy ő nem mondott semmi rosszat. ez tette be az ajtót, hogy még az arcomba is hazudott. egy rohadt szó nélkül költöztem másik szobába és azóta bárki kérdezi, bizony kiteregetem ennek a ***-nak a szennyesét.

az egyik "barátnőm" pedig mindig elhívott bulizni. meghívott mindenfélére és azzal zsarolt hogy megsértődik, ha nem iszom. aztán ha elfogadtam, lelépett a pulthoz, otthagyott egyedül hogy ő másokkal flörtölgessen. aztán mikor megkapta a pasiktól hogy én jobban tetszem, meg odamentek mert látták milyen szerencsétlenül ülök egyedül, még ő üvöltette le a fejem hogy hogy képzelem azt hogy szebb vagyok nála. meg mikor szóvátettem hogy eredetileg azt mondta, velem akar beszélni mégis mindig otthagy, akkor felhánytorgatta mennyit költ rám, mikor ő zsarolt meg hogy berág, ha nem fogadom el.

fogtam magam és leléptem, töröltem mindenhonnan.

eldöntöttem hogy ezentúl senki nem fog velem lábtörlőként bánni és h.lyének nézni. multkor meg is mondtam a magamét valakinek aki ok nélkül kioktatott mert attól félt, elé fogok tolakodni. furcsa érzés volt, életemben először győztem valaki indok nélküli gonoszsága ellen.

nekem hatalmas harag kellett ahhoz hogy ezt elérjem, de nem lehetetlen.

amióta kiállok magamért, a célok is világosabbak előttem. itthagyom ezt a szakot, mert nem is ezt akartam csinálni és helyette elvégzem a szakmát ami mindig is az álmom volt.

szurkolok hogy neked is sikerüljön.