Mit szólnátok ha összeköltözne a 22 éves fiatok a barátnőjével?
Nem igazán értem,hogy mi a kérdés.
Írod,hogy ti már megbeszéltétek,és össze fogtok költözni.
Írod,hogy a srác már rég nem lakik otthon,de anyagilag támogatják.
Akkor mi a gond?
Vagy inkább azt kérdezem,hogy mi van ha a szülők úgy döntenek,hogy nem támogatják többé anyagilag a fiúkat??Mert nyugodtan megtehetik,hiszen teljesen külön,új életet akar kezdeni veled.Ami érthető,hiszen 20 éven felüli felnőtt emberek vagytok..
Szóval ti így is úgy is összeköltöztök.Megbeszéltétek,gondolom ezerszer.A párodat az sem zavarná,hogy a te pénzedből lenne szinte minden fizetve.(bár a legtöbb férfit ez bizony zavarná)
De ezt is megbeszéltétek,és minden rendben..Akkor költözzetek össze.A szülők nem sokat tudnak tenni,és nem hiszem,hogy őrjöngeni-sikoltozni fognak ha összeköltöznétek.Éljetek boldogan.De kalkuláljátok bele azt is,ha a szülők megvonják a támogatást.
-akkor is elég lesz a pénzed??Ha igen,akkor nincs miért aggódni.
-ha kevés lesz,de szűkösen elboldogultok,akkor is boldogok lesztek???
Mert a legtöbb kapcsolat sajnos pénz hiánya miatt megy tönkre??
Ha ezt is végig gondoltátok,és ezzel sem lenne gond,akkor én csak egy mondatot tudok mondani neked.
"Sok boldogságot nektek"
12
Most nem értem, miért ironikuskodsz, átrottam én Neked?
Írtam, hogy igen sérti a párom önbecsülését, és piszkálja a csőrét igen, hogy vajmi kevéssel tud majd beszálni a közös kasszánkba, de azt gondolom egy normális kapcsolatban ezt meg lehet beszélni. Most így áll a széna, évek múlva megfordul a dolog és akkor ő sem hánytorgatja majd. Nem is értem, hogy lehet fennakadni azon, hogy mennyivel, mit. Biztos vagyok benne, hogy mindent megtesz majd, hogy hozzájáruljon a dolgokhoz.
Egyébként nem értetted a kérdést, elég világos pedig szerintem...A véleményeteket kérdeztem, mivel úgy érzem a párom szülei ellenzik ezt az egészet, kíváncsi voltam Ti mit szóltok ehhez.
Igen, ezerszer átbeszéltük már és nem akarunk még 25-26 éves korunkig "külön" élni, csak azért mert a párom egyetemista...
" 12
Most nem értem, miért ironikuskodsz, átrottam én Neked? "
Már bocsánat,de eszem ágában sem volt ironikusnak lennem.Csak annyit írtam,hogy ha végig gondoltatok mindent,és mindent belekalkuláltatok (hiszen te írtad,hogy a szülők nem örülnek neki) akkor próbáljátok meg.
Sehol nem látom,hogy ironikus lettem volna,és ezért meg is lepett,hogy rögtön a torkomnak ugrottál.
A végén még sok boldogságot is kívántam...Komolyan az eszem megáll.Leírok valamit normálisan,minden sértés,irónia,és gúny nélkül,és te meg úgy értelmezed ahogy értelmezed..Magadból indultál ki???
Elég nagy hozzá, tegye :)
Az anyagiakon nem akadnék fenn, ha majd otthon babázol, akkor meg te fogsz kevesebbet kapni. Szerintem az is normális, hogy a szülők támogatják a gyereket, ha tudják, különben soha nem tudna senki elindulni saját önerőből fiatalon az életnek.
Hát, azért nem voltál mentes az előítélettől
pl. A párodat az sem zavarná,hogy a te pénzedből lenne szinte minden fizetve.(bár a legtöbb férfit ez bizony zavarná) -engem a legtöbb férfi és a legtöbb nő véleménye aligha érdekel...pl. ez a mondatod is célzásértékű...
És hát a végén idézőjelben kívántál "sok boldogságot". Nézz utána, az minek a jele.
Am. nem haragszom, ha tisztáztuk a félreértéseket, de Te ismét támadsz, hogy magamból indultam-e ki. Nem indultam ki magamból. Feltettem egy normális kérdést, cserébe megkaptam az előítéleteket a páromról, minden ok nélkül. Végül egy idézőjeles sok boldogságot, és még ne gondoljak rosszat:-S
Mindegy, minden választ nagyon köszönök, mindenik építőjellegű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!