Miért ilyen? Kezd elegem lenni páromból!

Párommal 2 éve vagyunk együtt, de úgy érzem kezd elegem lenni.

Kapcsolatunk elején nem vett komolyan mindig azt hangoztatta, hogy túl jó vagyok neki és úgyis elhagyom egy dús gazdag jóképű férfiért. (Szerinte gyönyörű vagyok, okos, határozott és ami a világban ritkaságnak számít megbízható is és soha nem lennék képes megcsalni a páromat, még csak flörtölni sem mellette.) Ő a tökéletes ellentétem, soha nem volt megbízható, felületes, önző és palástolja az érzéseit. De valahogy egyből megláttam benne, hogy milyen ember is valójában soha nem a rossz tulajdonságait néztem hanem azt amilyen valójában, amit csak különleges embereknek mutat meg.

1 évig bizonygattam azt, hogy komolyan gondolom vele, őszinték az érzéseim úgy, hogy szinte semmi viszonzást nem kaptam sőt volt amikor inkább megalázást.

Aztán úgy alakult hogy bebizonyosodott a félelme egy munkakapcsolat révén megismertem egy dús gazdag "tökéletes" férfit. Fél évig próbált meghódítani, bármit megtett volna értem a csillagokat is lehozta volna nekem. Párom még a Balatonra se vitt le nyaralni, ő Corfura vitt volna. Párom nem törődött velem, magányosnak éreztem magam mellette, de mégsem szakítottam vele, egy csók se volt köztünk a másik férfival (majd beletörődött, hogy nem kaphat meg, sőt a munkakapcsolatot is felrúgta köztünk)

Lehet hogy a férfi miatt, vagy magam sem tudom miért de azt vettem észre, hogy párom kezd belém szeretni. Egyre jobban ragaszkodott hozzám, kedvembe járt végre úgy éreztem, hogy megnyílt nekem. Boldog voltam...

Mostanra eljutottunk odáig, hogy naponta bizonygatja hogy én vagyok élete szerelme és mellé valami őrületes féltékenység társult. Ha elmegyek edzeni, már a fejemhez vágja hogy majd biztos elcsavarja a fejemet egy izomkolosszus. (Ő is izmos) Ha munkába megyek azt mondja, majd biztos meghódít a főnököm. Ha meglát egy luxus kocsit már megkapom hogy majd én is egy ilyenbe fogok ülni egy milliomos mellett és elhagyom őt. (Nem szegény, ő is viszonylag jól keres)

Állandóan azt hangoztatja hogy ő tudja, hogy az lesz a vége hogy elhagyom, és ő küzdött az ellen hogy belém szeressen de nem bírta tovább. Teljesen belém szeretett és össze fogom törni a szívét.

Már úgy érzem nem bírom tovább. Nem elég hogy 1 évig gyakorlatilag le se szart, most ahelyett hogy élvezhetném a boldogságot mellette, folyton ilyeneket vág a fejemhez.

Mégis mit kellene még mondanom neki? Amióta megismertem azt bizonyítom hogy nekem csak ő kell!

Már én is akarok kapni valamit, nem csak adni.

Boldog akarok lenni és nem folyton vitatkozni?!

Mit gondoltok? Miért ilyen?