Miért vagyok ilyen elcseszett?
Párommal 1 éve vagyunk együtt. Tipikus "rossz fiú", akitől mindenki óva intett. Minden ismerősöm figyelmeztetett, hogy megfogom égetni magam, persze engem nem érdekelt. Őrülten akartam, jobban mint bárkit előtte. Teljesen beleszerettem, de valahol mindig azt éreztem hogy soha nem lesz teljesen az enyém, soha nem fogom "birtokolni" és soha nem leszek neki a legfontosabb! Kapcsolatunkat az jellemezte, hogy vagy nagyon boldog voltam vagy nagyon szomorú és magányos. Mindig volt feszültség, izgalom a kapcsolatunkban. Aztán azt vettem észre, hogy egyre figyelmesebb velem, csak körülöttem forognak a gondolatai, egyre több időt akart velem tölteni, közös jövőt tervezett. Korábban soha nem mondta, hogy szeret mára már naponta többször is mondja. Mindent megtenne értem, állandó témája hogy költözzünk össze, én vagyok az igazi számára, feleségül akar venni stb.
Én pedig ahelyett, hogy örülnék nem tudom mit érzek. Rá sem ismerem a páromra. A bennem lévő őrült szenvedély kezd kihunyni. Úgy érzem már nem vagyok annyira szerelmes belé, mint a kapcsoltunk elején. És halálra rémiszt, hogy ő olyanokat mond hogy tőlem akar gyereket.
Én egyáltalán nem vágyok még ilyenekre, abba sem vagyok biztos hogy vele szeretném leélni az életemet.
Miért érzem ezt? ÉS miért nem tudok örülni annak, hogy végre mindennél jobban szeret!?
Mit tegyek, hogy újra azt érezzem mint a kapcsolatunk elején? Mi történt velem?
Én/22/N
Párom/29/F
Szerintem nincs azzal gond, ha kételkedsz, hiszen az a lángoló szerelem nem tart örökké. Én is 22 vagyok, a párom már nekem is kezd hasonlóakat mondani, de nekem nagyon jól esik hallani, hogy komolyan tervez velem. Én pont azt utáltam, amikor még az elején elvárta, hogy "fussak utána" és amióta ilyen szerelmes kis bújós medve lett belőle, azóta ötször jobban lángol a szerelmem iránta, mint előtte.
A párod tudja azt, hogy te még nem vagy kész összeköltözésre, családalapításra és jó pár évig még nem is leszel? Ehhez mit szól? Nem zavarja?
Ha elbizonytalanodsz, azt oszd meg a pároddal is, ő lehet ilyenkor a legnagyobb segítséged abban, hogy helyre jöjjenek az érzelmeid. Nekem is volt ilyen időszakom, akkor, amikor a párom még nem igen foglalkozott velem. Elmondtam neki, hogy én ezt így nem bírom és úgy érzem, hogy már nem szeretem úgy, ahogy a legelején, mert az a bizsergető érzés, hogy alig várjuk mindeketten a találkákat úgy érzem kezd átmenni abba, hogy én alig várom a találkákat és egyszerűen belefáradtam... Volt egy hónap küszködésünk veszekedésekkel, nagy beszélgetésekkel, de azóta sokkal jobb a kapcsolatunk, szóval én amondó vagyok, beszélgess vele az érzéseidről és a terveidről!
amúgy nem értem mért kell leszólni annyira, annyira nyilvánvaló a dolog, h nem ő tehet róla.
figyelj, a helyedben bennem is erős kételyek lennének ezzel kapcsolatban, ha az elején így viselkedett, aztán hirtelen átfordult ilyen nagy szeretetté..le kéne ülni vele ezt megbeszélni..
de én tartanám magam ahhoz, hogy ezt csak az idő múlása és a ragaszkodás, meg a megszokás miatt lett ilyen..
és ne magadat okold. mondd el neki őszintén a kételyeidet szerintem. ha megérti, akkor biztosít affelől, hogy nem kell félned, ha nem, akkor lehet jobb is, hogy szétmentek.
egy szintén 22 éves lány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!