Miért vagyok ilyen elcseszett?

Párommal 1 éve vagyunk együtt. Tipikus "rossz fiú", akitől mindenki óva intett. Minden ismerősöm figyelmeztetett, hogy megfogom égetni magam, persze engem nem érdekelt. Őrülten akartam, jobban mint bárkit előtte. Teljesen beleszerettem, de valahol mindig azt éreztem hogy soha nem lesz teljesen az enyém, soha nem fogom "birtokolni" és soha nem leszek neki a legfontosabb! Kapcsolatunkat az jellemezte, hogy vagy nagyon boldog voltam vagy nagyon szomorú és magányos. Mindig volt feszültség, izgalom a kapcsolatunkban. Aztán azt vettem észre, hogy egyre figyelmesebb velem, csak körülöttem forognak a gondolatai, egyre több időt akart velem tölteni, közös jövőt tervezett. Korábban soha nem mondta, hogy szeret mára már naponta többször is mondja. Mindent megtenne értem, állandó témája hogy költözzünk össze, én vagyok az igazi számára, feleségül akar venni stb.

Én pedig ahelyett, hogy örülnék nem tudom mit érzek. Rá sem ismerem a páromra. A bennem lévő őrült szenvedély kezd kihunyni. Úgy érzem már nem vagyok annyira szerelmes belé, mint a kapcsoltunk elején. És halálra rémiszt, hogy ő olyanokat mond hogy tőlem akar gyereket.

Én egyáltalán nem vágyok még ilyenekre, abba sem vagyok biztos hogy vele szeretném leélni az életemet.

Miért érzem ezt? ÉS miért nem tudok örülni annak, hogy végre mindennél jobban szeret!?

Mit tegyek, hogy újra azt érezzem mint a kapcsolatunk elején? Mi történt velem?

Én/22/N

Párom/29/F