Ti anyagilag segítitek a szüleiteket vagy ők titeket vagy mindenki járja a saját útját?

Anyagilag senki nem támogat senkit. Ha ideig-óráig megszorul valaki, akkor persze azért számíthatunk egymásra, de csak kölcsönadunk egymásnak, mivel senki nincs úgy eleresztve.

30/N

Amikor megtehettük, befizettük 1-2 csekkjüket.

Sajnos az utóbbi időben ők támogatnak minket. Szégyen ide vagy oda, legalább nem halunk éhen.

Szüleim támogatnak minket terménnyel, meg néha hoznak ezt-azt, bár nem szorulnánk rá, csak szívesen adják.

Párom szülei nyakig vannak adósságban (önhibájukból), volt, hogy kértek pénzt, mióta párom velem él, nem adott nekik. Eleget élősködtek rajta.

Mindenki a saját útját járja. Az egyik előző válaszolóhoz képest én is úgy érzem, a testvéremet sokkal jobban támogatták (bejárta Európát családi pénzen, mialatt én adtam haza az ösztöndíjamat mert kell a rezsibe), ezek után úgy érzem, nem sokkal tartozom nekik.

Egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy adminisztratív okok miatt nem kaptam meg a béremet 2 hónapig noha dolgoztam, épp egy költözés után ami eléggé felette a megtakarításaimat - akkor rá lettem volna szorulva kölcsönre addig, ameddig a bürokratikus ügyek rendeződnek, erre az apám azt mondta: aki sajnál, az adjon nekem pénzt. Megoldódott a dolog, igaz, volt pár nap a végefele hogy kenyeret tudtam venni más semmit, de aztán egyenesbe jöttem. Ezek után viszont engem sem különösen érdekelnek a pénzügyei...

Jelenleg tanulok, nincs semmiféle végzettségem, a diákmunka meg igen ritka vendég az órarendem miatt... Szóval nem nagyon megy. De előfordult már, hogy úgy tudtam segíteni a szüleimet, hogy a diákmunkából pont sikerült fedezni az albérletemet, kemény két hónapig. Az is jobb, mint a semmi, szerintem.

Ha elvégzem ezt az izét, remélem, hamar találok olyan munkát (a reményhal...), amiből haza tudok küldeni valamennyit. Az a legkevesebb. (Tudom, hogy tiltakozni fognak, hogy ugyan nekik nem kell segítség, de hát, na. Ha megtehetem, segítek; ha nem jön össze, hát sajnos nem fog menni.)