Hogyan szoktassam le anyukámat?

18 éves vagyok, és még itthon lakom, ami anyukámnak szabad utat enged, hogy mindenbe beleüsse az orrát, és beleszóljon a dolgaimba. Például január óta volt állandó diákmunkám, és kerestem annyi pénzt, hogy tudjak néhány új ruhát venni. Ezt említettem is neki, hogy a hétvégén majd elmegyek vásárolni. Tegnap arra értem haza, hogy anyu kipakolta a ruhásszekrényemet, arra hivatkozva, hogy nem volt rend. Igaz, hogy nem élére hajtva állt minden ruha, de rendetlenségnek egyáltalán nem volt mondható. Mint 2 órával később kiderült, csak arra volt kíváncsi, hogy milyen ruháim vannak, hogy mégis szeretnék néhány újat venni. Egy másik hasonló eset előző hétvégén is volt. A barátom itt volt nálunk, és mondtuk, hogy elmegyünk egy közeli faluba a tavak köré sétálni. Egyszer csak anyu előállt, hogy összepakolta nekem a táskámat. Szeretném, ha 18 évesen végre kinézné belőlem, hogy képes vagyok a saját dolgaimat megcsinálni. Régebben azt hittem, majd elmúlik majd, de már kétségbe ejt, hogy nem..

A másik dolog, ami nagyon zavar, és szeretném, ha nem csinálná, az az, hogy sérteget. Évek óta itthon fittness gyakorlatokat csinálok. Ő rengetegszer bejön a szobába, és azt mondja, hogy biztos rosszul csinálom a gyakorlatokat, mert csúnya vagyok. (Kiskoromban kialakult betegségem van az egyik vállcsontomban, és az tényleg nem szép. De nem tudok mit csinálni vele, mert az orvosok szerint nincs értelme megműteni addig, amíg növésben vagyok, mert nem tudni, hogy fog később igazodni, és lehet, hogy ártanék csak a műtéttel. De addig is szeretném, ha nem lenne annyira látványos, ezért próbálok javítani az "összhangomon".) Ha anyukám a külsőmet kritizálja, mindig nagyon megsért, persze ő észre sem veszi soha... Mindig kérem, hogy ne mondja, mert nem tehetek róla, de meg sem hallgat..