Lányok/Nők, hogy viselitek a párotok játékmániáját?

Mi ne élünk együtt, de 3 hónapig veszekedtünk a játékon... Mindig az volt az első, én a második. Most is éppen játszik, azért lógok itt. Végül kompromisszumot kötöttünk. Amíg én pl olyat nézek tv-ben, ami őt nem érdekli, akkor játszhat, illetve miután elaludtam, de ilyenkor csak ritkán szokott.

A legjobban az visel meg, amikor sokáig nem vagyunk együtt, hazamegy a szüleihez pár hétre, vagy ilyesmi. Egész nap nem beszélünk, csak este neten és akkor is leráz negyed óra után, mert minden kocka este játszik, hát neki is akkor kell. Rengeteget veszekedtünk ezen is. Mostmár megérti, hogy nekem ez agyhalál és próbálja úgy alakítani, hogy akkor játszon, amikor én nem vagyok elérhető. Így már nem okoz problémát szerencsére. :)

Mondhatnánk úgy is, hogy kihisztiztem magamnak a figyelmet a játék mellett és úgy tűnik nyertem. :)

Az én férjem letöltött valami hupikék törpikés játékot a telefonjára, valami farm. Na a szabadnapjai a telefonja nyomkodásával teltek szinte.De tényleg mindig a kezében volt.

Aztán a gyerek akart vele játszani, de kiküldte hozzám, hogy most nem ér rá. Én meg mondtam a fiamnak, hogy kérdezze meg apát, hogy őt szereti jobban vagy a telefonját? Édes, gyerekfogalmazásban, szégyellősen megkérdezte...apuka törölte a játékot.

Hozzám képest sokat játszik (mert én egyáltalán:P) de vannak napok mikor egyáltalán nem játszik, legtöbbször csak olyankor, ha én nem vagyok otthon, vagy egyebet csinálok. Általában abbahagyja, ha kérem.

Van egy mondás "ha egy férfi abba hagyja a számítógépes játékot miattad, menj hozzá feleségül":D Én azt úgy tudnám átfordítani, hogy "aki nem hagyja félbe miattad, ahhoz NE menj hozzá".

Amúgy, azt gondolom, ameddig nem rendszeres és nem állandó ennyi neki is belefér. Reggeltől estig kórházban (gyak) és egyetemen van, ennyi neki is járhat.

Exem sokat gépezett. Volt, hogy átmentünk hozzá (nem laktunk együtt, csak a hétvégéket töltöttem nála) engem otthagyott a nappaliban, ő meg ment gépezni. Akár 6-8 órákat is játszott egyhuzamban. Eleinte beültem én is mellé, és próbáltunk együtt játszani. Aztán meguntam, és elkezdtem magamnak dolgokat kitalálni: lementem fagyizni, elhívtam egy barátnőmet, bulizni mentem. (azelőtt ez tőlem nem volt megszokott) Végül elkezdtem a hétvégi találkákat is lemondani, azzal az indokkal, hogy úgy is gépezni akar, én meg addig legalább barátnőzök. Persze ezt rögtön hisztinek vette.

Aztán elkezdtem neki hiányozni. Persze nem adtam meg neki rögtön amit akart, hanem amilyen szépen lassan eltávolodtam, úgy olyan szépen lassan értem vissza hozzá. Nem szabad rögtön a karjaiba omlani, mert úgy nem érzi a súlyát annak, hogy hanyagolt téged, és ezzel esetleg megbántott. Máskor is megteszi, te úgy is rögtön a karjaiba fogsz omlani, ha boci szemekkel néz rád...

Szóval nálunk így történt a dolog, azóta már szétmentünk. (nem a gépezés miatt)