Igaz az, hogy az elvált, gyermekes nők nagy része csak azért akar kapcsolatot (ha akar), mert egyedül nem, vagy nehezen tudná nevelni a gyermekét?

Értem én: ne gondolkozzak, ne a logikus lépéseket nézzem, hanem minden meggondolás nélkül ugorjak fejest a közepébe... aztán majd csatlakozzak azoknak a vészesen növekvő táborához, akik néhány évvel később (vagy hamarabb) sírnak, mert elszúrták az egészet. Briliáns ötlet valóban! Kétfajta ember létezik: az egyik tanul a hibáiból (mert az élet egyszer, s mindenkorra megtaníttatta vele ezt a leckét), a másik -az ostobábbik csoport (bocsánat ha ez bántó lenne bárkinek is, de kinek nem inge..)- nem foglalkozik semmivel ami a fejlődéssel, tanulással függ össze, csőlátása van, naponta megüti magát ugyanazokban a buktatókban, és emiatt a világot hibáztatja mindenért, siránkozik, panaszkodik, stb. Egyszóval, aki nem ismeri a múltamat az ne akarjon pálcát törni a fejem felett, csak azért mert föltettem egy olyan kérdést, amit ö persze azonnal továbbsző gondolatban, a saját múltjából,tapasztalataiból merítve, év végül leszűr egy természetesen téves konzekvenciát, majd erre hivatkozva elítél. Köszönöm az ilyen hozzászólásokat, de aki nem képes kizárólag a kérdésre koncentrált választ adni, az inkább ne szólaljon meg, mert azzal nem segít ha bírálgat: ezzel ugyanis nem engem fog minősíteni, hanem önmagát. Viszont a kérdést én tettem föl. Köszönöm!