Miért sírok még most is utánna? Ezek után csak roszabb lesz?

A sírás egyáltalán nem szégyen, nem ciki! Sokkal rosszabb, ha valaki sehogy sem tudja kiadni magából a bánatát, csak gyűjtögeti magában. Ha ennyire ragaszkodsz Anyudhoz, hát egyelőre ne nagyon erőltesd a távollétet tőle. Mindenkinek más korban sikerül annyira eltávolodni, hogy az önállóság vonzóbb lesz már. Sajnálom, hogy elválnak a szüleid... sajnos ez manapság már nagyon gyakori... :(

Egyáltalán nem ciki. Biztosan nagyon szereted anyukádat és ő is téged. Szerintem ne erőltesd a tábort, majd ha szükségét érzed, elmégy táborba, vagy máshova anyukád nélkül, de csak azért mert más jár táborba, vagy esetleg beszól neked, ne menj. Ne is foglalkozz azokkal akik beszólnak!

Talán azért érzed cikinek, mert olyan érzéketlen a világ. Örülj, hogy te érző lélek vagy, biztosan ez még tovább fejlődik majd az életedben. Becsüld magad érte.

Ami a tábort illeti, meg tudlak érteni, én is ilyen voltam. Szerencsére csak egyszer voltam, de azt is nagyon utáltam, rettentő honvágyam volt. Egyszer meg unokatesómékkal voltam nyaralni egy hétig, akkor is nagyon szenvedtem, alig bírtam elviselni hogy elteljen az a pár nap... szóval én megértelek.

Cikinek ciki, a korodbeliek előtt. de amúgy meg teljesen érthető. Ha apud bántott, anyud lehetett az egyetlen menedék. nélküle nem csodálom ah félsz. Ha ketten lesztek, lehet, hogy egészen egyszerűen lecseng benned ez az egész. a távollétet meg tényleg ne erőltesd egy darabig, hívj magadhoz embereket akár ottalvásra. Én a helyedben kipróbálnám azt, hogy úgy mennék el valakihez 1 estére, hogy megbeszéljük: ha úgy érzem minden ok, ott alszom, ha kezdem rosszul érezni magam hazamegyek. lehet, hogy jól jönne, ha valaki tőletek járható közelségben lakóhoz mennétek. Esetleg egy átfilmezett éjszaka is könnyíthet rajtad, addig nem arra figyelsz hogy nincs ott anyud, nem mellesleg gondolom amiatt is van benned görcs, h mindig sírsz. egy éjszaka átfilmezéssel, lehet, hogy ez is elmúlna...