Lehet hatással a kamasz gyerekre pl a tanulását befolyásolhatja-e ha rossz a kapcsolata a szüleivel?

Én úgy gondolom hogy igen, mivel én is kamasz vagyok még, illetve nem tudom mennyire számítok annak..

A szüleim utálják egymást, meg engem is, és amióta tartanak ezek a veszekedések, romlanak a jegyeim, holott napi 5-6 órát tanulok, éjjel fekszem le, még a suliban is próbálok tanulgatni órák előtt, és annyira próbálok jó jegyeket szerezni, mint eddig soha. De persze ez senkit nem hat meg.

Na mindegy, a lényeg, hogy igen, befolyásolhatja, mert ilyenkor a gyereket nem köti le a tanulás, hanem a problémáin gondolkodik, amíg azok nincsenek megoldva, addig ha akarna se tudna rendesen tanulni.

Legalábbis én így tapasztalom magamon.

18L

Igen, egyértelműen. Úgy nem tud figyelni, elvonja minden a figyelmét. Lehangolt, elmegy az életkedve és nem gondol a saját jövőjére így feleslegesnek tartja a tanulást.

Legalábbis egy időben ezt tapasztaltam magamon.

Sajnos lehet.Nekem soha semmit nem engedtek a szüleim.Láttam, hogy a kitűnő eredményű osztálytársaim azért tanultak,mert tudták, hogy elengedik őket ide-oda,és jó a kapcsolatuk a szüleikkel.Ezt mindig ki is emelték és hangoztatták társaságban.Én meg nagyon szomorú és csalódott voltam.Hiába javítottam 1 egész átlagot,a szüleim hozzámállása sosem változott.Valamiért sosem engedtek el sehova,nem bíztak meg bennem.Már 20on felül vagyok és még mindig ez a helyzet,ledegradálnak,mindig mások gyerekeivel jönnek,mintha azokra lennének büszkék.

Aztán gimiben nem volt semmi motivációm arra, hogy tanuljak, mert tudtam, hogy nem változik semmi, jobb nem lesz tőle semmi.Így hát leromlott az eredményem.(bár közrejátszik az is, hogy nemcsak velem volt bajuk a szüleimnek,hanem egymással is mindig.)Igazából ez csak egy kis szelete a dolgoknak.

Ez extraszomorú 5-ös.:( Nincs kapacitásuk rád. Ha rajtuk múlna simán elkúródhatnál. Amit tehetsz az az, hogy felnősz. Nem az ő mannájukért kuncsorogsz - amit egyébként nem is képesek megadni neked -, hanem magadért tanulsz, a saját céljaidért. Hogy majd később tudj miből ételt venni, számlát fizetni, saját életet élni. Jelenleg a múltban vagy ragadva, még mindig azt várod, amire jogos igénye van egy gyereknek. De már te fiatal felnőtt vagy. Tudom, olyan ez, mint egy beteljesületlen szerelem, mindig marad hiány az emberben. Ne bánd, nálad ez így alakult és ezzel nem kevesebb, hanem több vagy.. Te ugyanezt a hibát vélhetően nem fogod elkövetni a gyerekednél. Közöld velük, hogy szeretethiányban szenvedsz ami őket illeti. Ezen annyira megilletődnek, hogy elgondolkodnak. Nem ismerem őket, de jóllehet, csak 15 percig gondolkodnak ezen érdemben, aztán folytatják a saját, bejáratott kis játszmáikat. Tudod mi a legjobb? Ha leszarod őket - jelenlegi érzelmi életed és feléjük támasztott szeretetigényed fényében nevezem ezt leszarásnak, számodra tűnne ez annak - és elkezdesz más irányba érzelmi szálakat növeszteni. Idővel beáll egy egészséges állapot, amihez mondjuk különköltözés nem árt. Le kell válnod róluk, látni és elfogadni, hogy ők ennyit tudnak neked nyújtani érzelmileg. Persze még mielőtt ezt kijelentenéd és kőbe vésnéd, azért üljetek le és őszintén, gátlások nélkül. Átbeszélni ezt.

Nem nekik tanulsz, hanem magadnak. Ha nem tanulsz most, nem tudsz elköltözni, mégjobban rájuk tapadsz, mégjobban várod majd azt, ami nincs, ez konfliktusokhoz vezet és nem lesz jobb semm úgy. Tehát neked emígy kell cselekedned.