Télleg ennyire rossz lenne a kamasz-kor vagy mondhatni a bulizós/huligános (ha jól mondom) -kor?

Hát igen és még 3 évig eltart sztem legalább is ha magamat nézem. De ne úgy nézd, hogy folyamatosan rossz kedved van meg ideges vagy csak gyakran vannak olyan pillanatok, napok, hetek. De van olyan mikor ugyanennyi idejig teljesen jól vagy és boldog vagy. De sztem ilyen korba ez normális. Úgyhogy nyugi :).

16F

HuligánosxD Tök jó ez a kifejezés! :D

De amm nekem is gyakran van hogy tele a tököm szüleimmel meg mindennel de suliba jó haverokkal:D

De én azér ennyire nem vok magam alatt de szettem ja 3 év kb.

Nem annyira rossz ez bírjad!!:D

14/F

Más az életfelfogásom, mint másoknak. Nem beszélek csúnyán, nem iszok, nem dohányzok, nem voltam még discoban, nem öltözködök "modernul", stb. A felnőtekkel találom meg főként a "közös hullámhoszt", de van egy-két fiatal kivétel is, nagyon szégyenlős vagyok. A zenei ízlésem is más, mint másoké. Így érzem jól magam.

18/F

ez mind elmúlik, ne aggódj. ennyi idősen az ember keresi a helyét a világban, azt hiszi mindent tud, ezért bárki, aki megmondja, hogy mit csináljon (feltehetőleg segítő szándékkal) az teljesen kiborítja - pl. a szüleid.

az ilyen "én ezt szeretem, meg azt szeretem, más meg teljesen más zenét szeret, más a stílusa" dolgoknak pár év múlva abszolút semmi jelentősége nem lesz, az már gond, ha 20-21 évesen sem növi ki az ember, de ebben a korban teljesen normális, ha nem érzed magad normálisnak ;) 25/f

Egyszerűen csak tini vagy! :) Előbb utóbb mindenkinek az életében eljön az az időszak, amikor nyakába szakad a világ fájdalma, és úgyérzi, hogy egyedül van ezen a világon a problémáival, az ízlésével stb. Minden jószándékban is megtalálja a rosszat, és hajlandó a bolhából is elefántot csinálni, lásd pl szülők apró kéréseit. :) Én is ilyen voltam, a barátaim is ilyenek voltak, és szerintem mindenki más is ilyen volt, csak valaki ezt kicsit nehezebben éli meg, valaki könnyen átlendül rajta! :) Én iszonyatosan nehezen éltem meg, nem vagyok bulizós, piálós, így nem volt hol levezetnem úgymond a felgyűlt feszültséget. Minden sokkal érzékenyebben érintett, mint másokat. Én azt javaslom neked, hogy próbáld mindig a dolgok pozitív oldalát megfogni, mert ha nem is látod, igen is MINDIG MINDENNEK VAN pozitív oldala!!! Csak hogy egy apró személyes példát mondjak, engem nem vettek fel arra az egyetemre ahova már régóta menni szerettem volna, rengeteget készültem rá, így a várt gyökeres változás helyett minden maradt a régiben, és iszonyatosan el voltam keseredve, de vártam a "jelet", hogy még is miért lett ez úgy ahogy... mindennek oka van! :) Ezt az okot kb fél évvel később tudtam meg, és már nagyon boldog vagyok hogy így alakult! :) Minden csak nézőpont kérdése, akard megtudni a dolgok miértjét!! Tedd fel magadnak a kérdéseket, és keresd a válaszokat, ez sokkal könnyebbé tesz mindent!

Emellett pedig ajánlok neked néhány könyvet. Az alap, amit én kötelező olvasmányként olvastatnék minden tinivel, az Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser! című könyve. Fiatalos nyelven íródott, direkt tiniknek, könnyen érthető... nekem rengeteget segített anno, hogy tudjak kicsit pozitívabban gondolkozni, utána még a sorozatnak néhány más könyvét is olvastam, mind nagyon jó. A fiatalok "nagy" problémáit magyarázza meg, ad rájuk ésszerő indokot, és felvázolja a lehetséges megoldást! Amikor megkaptam a könyvet és meséltem róla az osztályban emlékszem kézről kézre járt, alig volt olyan aki ne kérte volna kölcsön. :) 20/L