Hogy mondjak a szívnek nemet? A megjegyzéseknek állok elébe, mit tegyek?
A történetem eléggé mindennapi az elején : vagyok én, a harmincas nő, akinek a kapcsolata évek óta egyre rosszabb- a partner soha nincs otthon, cask a gyerek érdekli, én vagyok a “ mindenes”, röviden: mint “ nő” , nem vagyok boldog. Mint feleség.. nos, úgy méginkább..
Valamikor nagyon régen egy netes kultúrális fórum tagja voltam, itt futottam össze, akkor még “ vitapartnerként” azzal, aki később.. hmmm.. jól összekavart mindent az egyébként is jól felkavart életemben… Negyvenes ( évei végén jár), messze él, elfoglalt életet él, olyan igazi kozmopolita fickó, aki emellett érzékeny, és félénk. Egy napon azt vettük észre, hogy rég nem regényekről meg filmekről csevegünk, hanem éppenséggel a legmélyebb titkainkat osztjuk meg egymással. Valamivel később pedig – egyikünk sem vallotta be- de nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Egy nap, nem olyan régen azt mondta, egy barátja meghivására Európába kell jönnie,majd néha keres telefono.Oké, hisz én is épp egy 3 napos utazásom tervezgettem,noha csak egy belföldi utat .
Két nappal azelőtt, hogy “telelni” indultam volna, kaptam egy SMS-t tőle: “ Tudom, hogy nonszensz, de látni akarlak, most vettem repjegyet oda ahova mész, melyik állomásra érkezel? “
Hiába mondogattam magamnak: “ Te hülye, nehogy visszairj, eddig két fényképet láttál róla, idősebb mint te, nem itt él, mit akarsz?? Te azt hiszed tényleg szerelmes vagy valakibe,akinek ismered a hangját és azt amilyen stílusban ír de semmi többet? “ Mégis megírtam neki, mikor érkezem meg.. Kint várt az állomáson, és a 3 napot együtt töltöttük. Olyan volt mint egy rossz, Z-kategóriás film tini szereplőkkel- kéz a kézben andalogni, kis kávézók mélyén fogni egymás kezét és csak hallgatni és nézni a másikat.. Szerelem volt, na .. Az az igazi .. ( Nem, nem volt szex, mindenki szépen ment a maga hotelébe aludni esténként)
Aztán hazajöttem, és azóta szenvedünk. Minden nap elmondja, hogy tudja, hogy a jelenléte az életemben veszélyes, és tudja hogy mi lenne a leghelyesebb, de nem tudja megtenni hogy elenged. Az baj, hogy én sem..Megpróbálja úgy alakítani, hogy tavasz végén vissza tudjon jönni ide, és úra lássuk egymást Azonban azt hiszem, jobb lenne, ha addig elfelejteném, de nem megy. Ezért teszem fel itt azt a nevetséges kérdést Nektek, hogy: “ Mit tegyek? Hogyan felejtsem el? “ Tudjuk mind a ketten, hogy ez nehéz, hogy tényleg a legjobb az lenne, ha nem keresnénk egymást, de nem tudjuk.. Azt irta tegnap : “ Kb még olyan 40 -50 év van hátra az életemből, azt hadd éljem le veled.. “ Nagyon nehéz…
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Én is megtenném.
Szintén hasonló cipőben vagyok, de sajnos nekem nincs aki megmentsen. Egy életed van. Légy boldog!
A párom ugyanilyen szerelmes és én is belé. Sokmindent feladtunk egymásért, és nem bántuk meg.
Kérdés az, a gyerekeddel együtt is akar-e téged? Ez sok nehézséget okozhat, a gyerek ugyanis Minden szülö életében egy extra "szerelem".
Szép dolog kilépni a nem túl jó kapcsolatból de lássuk be hogy semmit nem tudsz erről a pasiról!
Az hogy a neten dumáltok és pár napig rendben voltatok az nem jelenti hogy normális!
Most őszintén! Ha találnál egy tökéletes pasit azt elengednéd? Nem hiszem... Akkor ha ennyire tökéletes akkor mellette miért nincs most senki?
Természetesen erre lehet simán logikus válasz. Ugyanakkor legyél óvatos.
nem hiszem hogy nagy gond lenne ha kilépnél a kapcsolatodbó, még a közös gyerek ellenére sem. Ugyanakkor ezt ne egy kaland miatt tegyed hanem egy tartós kapcsolat miatt.
Egy válás nagyon el tud durvulni még azok között is akik soha nem gondolták volna! Ez csak akkor éri meg ha évek múlva amikorra lezárul, lesz melletted valaki akiért megérte...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!