"Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem! "?

"szív és az ész egy józan egy merész a kettő párharcából dől el merre mész"

SEHOGY!

Akaraterővel. Na de abból van néha a legkevesebb.

Én egyszer marhára beleestem egy nős pasiba, én is bejöttem neki de aztán a józan ész és a becsület kerekedett felül. Nem lett semmi, leépítettem.Ki mit hoz otthonról. Lehet parancsolni a szívnek de állati nehéz. Nagy önismeret, erő, határozottság és józan paraszti ész kell hozzá. Én csak magamból tudok kiindulni. Sokszor kerültem már olyan helyzetbe amikor számomra kellemetlen módon kellett döntenem, de akkor így volt helyes. Ma már örülök neki,hogy képes voltam/vagyok megtenni.

Ez hülyeség.

Ezt azok mondják, akik szeretnek a sz@rban ülni, és túl gyávák vagy nem képesek vállani a felelősséget.

Nem a szív nem engedi a változtatást, hanem a tanult tehetetlenség.

A tartás nélküli emberek takaróznak ezzel. Lehet parancsolni a szívnek, más dolog, hogy az emberek egy része kényelmesnek tartja a szenvedést, ha már egyszer beleszokott. Reméli a legjobbakat attól az embertől, aki láthatólag nem fog soha változni, örömet okozni neki. Csak az önsajnálat és mások vádolása egyértelműen egyszerűbb, mint kezünkbe venni a dolgokat, akkor is, ha fáj.

Csak kellő objektivitás és határozottság kérdése az egész. A saját szívünknek tudunk/tudnánk parancsolni, másokénak nem.

Tudom, hogy csúnyán le leszek pontozva, de lássuk be, az embereknek nem erősségük sem az önkritika, sem a határozottság, sem az önfegyelem. Mi több, a tartás, a saját méltóságuk óvása is hiányzik belőlük. Így süllyednek egyesek a megcsalásig, házas emberekkel való kamatyolásig, amit aztán a világi nagy szerelemre fognak, mi több, hőst csinálnak magukból, mártírt, akik végtelen türelmükkel kiállnak szerelmük mellett. Nos kérem, kinek kell ez? aki nem mer/akar/képes változtatni a saját helyzetén.

Más: szerelembe nem egy másodperc alatt esünk. Nincs első látásra szerelem, és ezt nőként mondom. Ha van is, bele lehet sz.rni az olyan szerelembe, ami nem a másik megismerésén és elfogadásán, a hosszú mély beszélgetéseken alapul, hanem csak a puszta vonzalmon. A szerelmet még csírájában el lehetne folytani. Megintcsak határozottság kérdése. Inkább néhány hónap szenvedés a másik nélkül, mint hosszú évek nyomora a másikkal.

Hidd el létezi ilyen nő. Én pont ilyen vagyok: nálam csak az első látásra szerelem létezik, ha valaki akkor nem fog meg a kisugárzásával, vagy mit tudom én mivel, ha nem pattan ki szikra akkor már csinálhat amit akar nem fog menni. Maximum megszeretem mint embert.

Persze az első látás után jön az ismerkedés és ha emberileg nem olyan hát akkor lenyelem a békát és odébbállok mert ez igencsak benne van a pakliban.

Eddig még sosem volt olyan pasim akivel először csak ismerkedtünk aztán majd valamikor később beleszerettem.

De hát ez annyira személyfüggő ki, hogy esik szerelembe.

Persze nem mondom, hogy nem lesz ilyen még megtörténhet ki tudja? Nem állok ellent.

Soha se mondd, hogy soha:)