Meghalt a barátom nagymamája. Segítenél pár kérdésben?

neakard felvidítani. hagyd gyászolni.

Kérdezd meg, elkísérd-e a temetésre, és ha abban a közegben tartják a formaságokat, akkor klrdezd meg őt, vagy az anyukáját, hogy hová álljál.

Amikor a papámat temettük a barátom végig a családom mellett állt. Neked sem kell idegenkedni az ismeretlenek között, a párodnak is jól fog esni a támasz, hogy ott állsz.

Felvidítani úgysem sikerül, a barátom is próbálkozott én pedig még jobban elsírtam magam és haragudtam is rá!

Csak öleld át és éreztesd hogy szereted! Az idő majd segít, úgysem tudsz mit tenni.

Én pont attól szontyolodom el általában mégjobban, ha érzem a sajnálatot. Persze ezalól a temetés kivétel, mert ha hozzám nagyon közelálló személyt veszítek el, akkor sajnos amúgy is teljes képszakadás van annyira sírok. Nálam a temetés az a pont, amikor realizálódik, hogy valóban nincs többé, látom ahogy ott van a teste és vége, ennyi, egyben ez az a pont is, ami után kezd helyreállni a lelkem, tehát nekem a temetés a legnehezebb mindig!

Nyilván ha hívnak, akkor illik ott lenned, a családnál állj, ha lehet akkor a párod mellett/mögött. Néha simogasd meg a hátát, vagy ha ő ül, te pedig mögötte állsz, akkor tedd a vállára a kezedet. Ezen felül semmit nem kell tenned. Ebből érezni fogja, hogy nincs egyedül, ennél többet szerintem nem igen tehetsz.

Nyilván ha számít rád a család, akkor köztük a helyed. Ha nem, sőt kijelentik, hogy nem kell, nem kötelességed ott lenni, váratlanul, szó nélkül érkeznék, esetleg a párom kifejezetten kérné, hogy ne legyek ott, akkor nem biztos hogy beállnék a család közé, de mindenképpen elmennék és ha a hátsó sorból is, de a "párom mellett állnék". A lényeg, hogy mivel téged várnak, ezért állj a párod mellett a családdal.

Ha szomorú, akkor ne próbáld felvidítani. Kérdezd meg lenne-e kedve valamihez, szeretne-e beszélgetni... Nekem pl az elhunyttal való közös élményeink felidézése segít. Jó ha erről beszélhetek valakivel. :) Ha nincs kedve semmihez, beszélgetni sem, akkor csak légy mellette és kész. Majd az idő segít.